Mert az a 45 é(r)v meghozta gyümölcsét múlt héten

Hajtok: lap, lapp... nem lapp, csak lap. Nem is lapp-lap, csak olyan egyszerű fehér: sok fa szárad a lelkén... Szóval, hol is vagyok? A fehér lápon... akarom mondani lapon. Mármint, a szemem jár a lapon... mármint, a lap képe jelenik meg az agyam megfelelő részében. A képből gondolat születik... ott, valahol a szürke agysejtecskék (vagy fehérek, ki mondja meg?) között, a gondolatok emlékfolyammá kapcsolódnak és a KAFEDIK krónika lapozgatása a 45-ös születésnap újraélésével kecsegtet.

De hagyjuk meg az én emlékeimet magamnak, beszéljenek mások - a krónika nyelvén. Válogatás következik a KAFEDIK 45-ik születésnapja alkalmából 2014. október 9. és 11. között megrendezett ünnepségsorozaton a krónika lápjaira (:)) költözött bejegyzésekből. A szerzőktől ezúton kérek jóváhagyást a közzétételhez.

Kiállítás, színi előadás és táncház, 2014. október 9.

Laci láthatóan (és hallhatóan) jól érezte magát, ugyanis: 

"Már megint elment a hangom! He- he :)".
Majd Zs. krónikához mérten hosszú, kedves bejegyzésében keresem az este hangulatát:

"Valaminek örülnek. Ezt jó hallani. De itt valaminek mindig örülnek.". Ez mondhatni, egészen pontos jellemzés a társaságról (és természetesen ez csak apró részlete a teljes szövegnek :)).

A színészek bejegyzéseit nem szeretném kurtítani, álljanak itt (is):

"Kedves Örökkévalóság!
Eddig negyvenöt év telt el, ami hozzád képest tán rövidnek tűnik, de azért igen nagy idő. Sok itt a fiatal, ami jó, de ami még fontosabb: sok itt a jó ember. Szívem szerint táncolnék ma és holnap is hajnalig, de sajnos mennem kell. A 90-ik évfordulón viszont mindenképpen bepótolom.
Jó volt veletek.
Ölel:
Leó komátok"

A Leó kézírása után, úgy gondolom, bármilyen írással boldogulok már. És tényleg, a másik két kedves vendégünk nem tett ennyire próbára (utólag mondom: ó, én naiv!):

"Helló Brünn!!
Amit ma, és remélhetőleg a jövőben is megtapasztalhatok, minden magyar csillagszemű lány és tróger magyar srác nevében is írhatok :)...

Legyünk büszkék arra, hogy ilyen finom sörök mellett ülve, családi szeretetben és összetartásban nem a saját gondjainkat, hanem az egymást építő kultúrális és személyes hídjainkat VÉGRE összekapcsolhattuk, és megtapasztalhattam a közvetlen, európai és magyarságtudat legőszintébb megnyilvánulását, amit a Kárpát-medencében eddig tapasztaltam. Sokat tanultam tőletek, sokat szeretnék, még veletek mulatni, és együtt örülni, hogy Emberek lehetünk a hétköznapokban, egymással!!
Üdvözlettel... (és a sok sör miatt ferdén írtam :))
Pignitzky Ádám
Radikális Szabadidőd Színház Budapest"

A csillagszemű magyar lány jellemzést azt hiszem, a kincseskamrámba rejtem... mellé rakom a lappangó svédasztalt is, de az még csak a következő lapon lappang :), itt a csütörtöki éjszaka (vagy már a pénteki hajnal) utolsó bejegyzése jön:

"Hát!
Azt olvastam ma, idefelé a vasúton egy könyvben, hogy a "szentimentalizmus az, amikor jobban szeretsz, mint amennyi szeretetet Isten adott annak, akit/amit szeretsz". Nem tudom, így van-e. De elgondolkoztam.
Most úgy érzem, itt éppen annyi szeretetet kaptam, amennyit én adhatnék Nektek, ha Isten lennék. De persze nem vagyok. Vagyis zavarban vagyok, mert hogy is érezhetném ezt. Sehogy.
Mégis, valami előhívja bennem azt, hogy fantáziáljak további brünni élményekről, melyek -tudom- "

ajjaj, és itt most miért csak hullámok kacskaringóznak a helyett, hogy szavakat formálnának? A következő sor viszont egész olvasható újra:

"talán újra Brünnbe. Örülnék, ha ez megtörténne. Vidámak, őszinték, figyelmesek és szépek vagytok, ezt nem szentimentalizmusból mondom. Tartsátok meg jó szokásaitokat, frissességeteket!
Köszönöm a mai vendéglátást, támogatást!
Barátsággal:
Formanek Csaba"

Koszorúzás és ünnepi fogadás, 2014. október 10.

A pénteki este krónika-lenyomata egy oldalnyi aláírás... amit vagy közlök egészben, vagy semmit, így aki erre kíváncsi, az majd a krónikában böngéssze a neveket.

Városjárás, slam poetry délután, magyarbuli (aka Tankcsapda és Phoenix Rt. koncert majd DJ Peter) 2014. október 11.

A slammelő srácokat homlokon csókolhatta a "Szklenyenka" múzsája, itt a bizonyíték:

"papír karton szívben,
mondd: mennyi fájdalom?
mennyi elszalasztott
tökéletes alkalom
(Melecsky Kristóf)"

"Megázva sörfelhőn
párzási hajlam
nincs szemfedőm
elbaszott dallam
(L. R. )"

Borisztól kockáslapnyi "képet" kaptunk:

"Tavaszi ködben
Ravasz a szél
Cserebogár
Még havas a táj

Végső levél
Tova szállt már
Feledés útjára tér

A keskeny ösvény
nem mondja kár
Az erdő mélyén
Magába roskadva áll

Vagy fekszik és kúszik fák közt

S tűnik el minden éjben, mélyen
Álmatlanok örökké ébren."

A kockáslap másik oldalán pedig a következő csoda lapul:

"Elüldögélek én a kispadon,
Hol nincs idő és nincsen bűvölet,
Bűvkörébe vonzza be a szürkület,
Mit eltakart a nappali vadon

Körték pottyanását hallgatom,
Minden évben újra hullanak,
Fonnyadoznak csendben. Hulla, vak
elszalasztott régi alkalom."

utólagos ízelítőként

A közönség olvashatóan nyitott volt:

"ízlett a tihanyi apát halaprító levese", jóváhagyta a Kristóf falujellemzését:

"a szőgyéni "faluképe" szóról szóra igaz, ezt alárom".

Voltak persze olyan kalandozó-figyelműek is, akik inkább a sárgaszamáros pólós nézők képviseletét akarták felmérni a közönség között: eddig négy személy vallotta be, hogy szamárkát viselt a hátán, amig a slamet hallgatta...

A koncert... van aláírásunk a Tankcsapdától, egyenesen a krónikába... remélhetőleg Tankcsapda saját kezétől... De azért nem mindenki osztotta a zenekar iránti lelkesedést:

"amúgy én Peterre jöttem, sorry", úgyhogy ezt küldöm Petinek, sokszeretettel :)

Kevesen tudják, hol és hogyan is született a TÜ mozgalom, de:

"Ez igazából a 2. TÜlinap volt, csak nem volt öltönyöm :(".

És ezzel, hajtok- lapoznék, node... Lapom, lapom, van-e még több lappangó tartalom fehér hasadon, kérdezném...

De mivégre? Hiszen látom - a szülinapnak vége... jönnek a dolgos-gondos hétköznapok. Ezek ellen bevált módszer az emlékezgetés - mint most, népzenehallgatás és Borvirág Néptánckörös próbára menés kedden, slammelő srácok youtube videóinak hallgatása, és...
Hát persze!  "pán KAFEDIK"-kal tölteni minél több időt- például szerda este az Elsőstalálkozón.

kép: Demjén Gergő