Szerdán este hattól a klubhelység a régi városházán ismét megtelik lelkes filmrajongókkal. A szokásos puha, családias hangulatot ezúttal valami mással is szeretnénk kiegészíteni. De halljuk az ötletgazdákat!
Csiki
„December végén volt „szerencsém“ moziban látni Ridley Scott legújabb filmjét, az Exodust. S hogy ennek mi köze van Aronofskyhoz? Főleg az, hogy eme élmény kivesézése közben vetődött föl Gergőben, miszerint szentelhetnénk egy filmklub estet az ő filmjeinek. Bár mindkettőnknek vegyes érzései vannak a rendező úrral kapcsolatban, úgy döntöttünk, belevágunk, s mivel mindkettőnknek akad kellemes és kevésbé kellemes filmélménye, ami Darrenhez köthető, arra jutottunk, hogy kezdhetnénk egy afféle vitával az eseményt, melynek során majd igyekszem meggyőzni a lelkes publikumot, hogy választásuk essen a π-re, mert ezt még nem láttam. Na jó, nem leszek ennyire direkt, felőlem nézhetjük a Pankrátort is akár, vagy a Fekete hattyút. Viszont most már talán meghagyom a propagandát szerda estére, mégiscsak személyesen az igazi. Szóval mindenképp gyertek el, hogy aztán sör meg ropi mellett (sőt talán teát is főzünk) megvitathassuk, ki melyik filmet szereti jobban és a hatalmas Köz hatalmával élve együtt kiálthassunk fel: „3,14…" vagy amit akartok…"
Gergő
„Jah, igen, az Exodus. Azzal kezdtem példálózni, hogy Aronofsky ószövetségi története (Noé) milyen érdekes volt számomra. Ez a legfrissebb filmje tavalyról. Közvetlenül utána nem is éreztem benne semmit, adtam rá egy oké/elmegyet a kritikus tömegen (2006 óta minden filmet leosztályozom, amit láttam, ez a kvázi filmes naplóm), másnap korrigáltam négyesre az osztályzatot, egy hét múlva meg megkapta a zseniális osztályzatot. De a többi filmje is hosszan dolgozott bennem, kivétel nélkül, ami azért valjuk be, ritka ebben a minden téren instant szórakozást és élményeket nyújtó világban... Ott van például A forrás, amit amúgy Csiki nemes egyszerüséggel legagyizott („...veszejtsük Aronofsky Noéját egy Forrásba"), holott benne van az általam valaha látott tíz legszebb és legzseniálisabb filmdráma között. Vagy a Rekviem egy álomért, ami után napokig nem tudtam aludni, és nem is néztem azóta több drogos filmet. Lehet csak miattatok szakítanám meg a sort, mert eléggé kiégette a lelkem egy részét. A pankrátor egy-egy beállítása is beégett az agyamba, akkor jöttem rá milyen zseniális filmes látása van, ami minden hivalkodástól mentes, kifejezetten szofisztikált. Nem tudom a sivár parkoló képei után lett a kedvenc rendezőm, vagy azután, hogy a Satoshi Kon filmjeihez való viszonyáról tudomást szereztem. Ezekről az élményeimről minden estre szívesen beszélnék nektek, és Csikinek! Ezekhez képest a Pí, egyszerű agyon-esztétizált stílusgyakorlat csupán, remélem rá tudlak szedni benneteket valami jóságra..."
Végül is úgy éreztük, hogy mindkettőnkben van elég közléskényszer Aronofskyval kapcsolatban, kicsit rá is gyúrunk a dologra. Nem ugyanolyan az ízlésünk, talán ez is ad pikantáriát majd az estnek. Akárcsak a ti interakcióitok. Szóval gyertek, csakcsupán hallgatni és nézni, vagy nyissátok ki a szátok ti is. Jöjjetek, ha már láttátok a filmjeit, jöjjetek, ha van mit pótolni, vagy csak ha kedvcsinálót akartok hallani hat kiváló filmről, amit a magunk amatőr filmgeek módján kicsit kontextusba is igyekszünk helyezni.
Filmgeekek összecsapása? Legyen ketrecharc! Döntsön az erősebbik, hogy milyen film lesz. :)
VálaszTörlés