Kelet- Szlovákiában járunk, a 2015-ik esztendő -hogyan máshogy, mint- hófúvásos februárjában. Ez még nem a Vadkelet, "szakértők" tudják, hogy Kassa város a határa a két térségnek.
Két szemeszter közti megpihenésképp hazalátogattam, és mint nem kellemes, de szükséges programpontot, a fogorvoslátogatást is felvettem az elvégezendő teendők címszó alá. Elvégre, rég jártam nála, megnézem, hogyan is viseli magát (ahogy azt apácskám szokta mondani, aki az orvosokat kizárólag az ő egészségi állapotuk felőli aggodalmának elmulasztása céljából látogatja :) ).
Orvosnőm minden látogatásom alkalmával összehúzott szemöldökkel és haragosan összeszorított ajkakkal szokta felülvizsgálni a fogaim, elmormolva egy-két felmenőimet illető szitkot. Nem, nem a fogaim állapota miatt, hanem mert sikerült kissé "beteg" állkapcsot örökölnöm, ami már sok fájdalmat eredményezett, hiszen megannyi próbálkozás igyekezett javítani rajta. (Nem igazán sikerrel.) Most a gyors leltár után elpanaszoltam, hogy az ínyemben rejtőző nyolcas fogam elég gyakran mocorogni szokott, egyenesen nekimocorog a többinek, ezért szerintem ajánlatos lenne kiszedni. A felállított diagnózissal egyetértett a fogorvosnő is, és mivel komolyabb beavatkozásról volt szó, a bevezetésben emlitett határvárosba, Kassára küldött, hogy szájsebésszel egyezkedjem ez ügyben.
A kassai kórház fogászatán öt évvel ezelőtt, szintén bölcsességfog ügyben jártam. Azóta csupán annyi változott, hogy az ún. "centrálna kartotéka" üvegbódéban akkor nő, most férfinővérke ült. És a mostani csak két ujjal gépelte a beutalómat az orvoshoz. Írógépen. De előrekinyomtatott formanyomtatványra. A gyűrött, piszkos, A4-es vonalas füzet, amelybe bevezette az adataimat az aznapi dátumhoz, nem tűnt ismerősnek, de talán csak azért, mert most jobban behajolgattam hozzá az ablakocskába, láttam még az elrejtett sonkászsemléjét is. Magasszűk folyosók, sok ember akik körül nem szivesen megy el az ember, mert akaratlanul is az jut eszébe, mi minden nyavalyát fog összeszedni ettől az undorítóan köhögő öregcsétől és az őt kísérő népes és zajos családjától. De hopplá! Az üvegajtó felett az ember felfedezni vél egy monitort... ez bizony nem volt itt régen! Ez aztán a pro-páciensi hozzáállás! Már jön is egy orvosnő távirányitóval a kezében, a várakozás perceit óhajtják elfeledtetni velünk valami állami tévéadón sugárzott, számomra ismeretlen kvízjáték kérdéseivel... (Meglepett, hogy nem nagyon tudtam megválaszolni őket :()
Az orvoshoz bekerülve kiderült, hogy egy név alatt két orvos rejtőzködik. Az egyik a székben fekvő páciense felől szólt oda pár szót, a másik pedig ránézve a röntgenfelvételemre (rám viszont nem) csak annyit kérdezett, milyen sürgős a dolog. Mert ha van időm, akkor keresünk valamilyen szabad időpontot mondjuk hónapok múlva, és akkor megcsinálják a kórházban ingyen. Ellenben, ha sürgős, van ő nekik saját kis klinikájuk, ahol megcsinálják szinte bármikor, persze csinos összegért. Nekem, mivel viszonylag sürgős volt a dolog, a gyors, viszont pénzérvágós megoldás tűnt jobbnak.
Így kerültem pár napon belül a magánklinikájuk karmai közé (vagy inkább fogói, kalapácsai és injekcióstűi közé). Természetesen nagyon puccos, nagyon cicomás váróterem, a legvastagabb női lapokkal a kisasztalkákon, tükrök (talán mert az ember szeretné látni magát, mennyire kenődött el a szemfestéke a megkínzás után?) és természetesen itt is képernyő (benne színes hírek: Kínában Roxfortra hajazó egyetemet épitettek, egy kutyus megtanult rollerezni, stb). És egy recepciós hölgy, aki maga is úgy viselkedett, mintha foghúzásra várna. Maga az orvosi munka nem hagyott kivetni valót maga után, csak az fájt, aminek tényleg muszáj volt, viszont úgy tűnt, a "nás zákazník nás pán" mottót, amit az orvos még a kórházi látogatásomkor ejtett el, valahogy elfelejették. Végighallgattam néhány kedélyes telefonbeszélgetést míg zsibbadtam, de hát ez, azt hiszem, szinte már standard. Viszont nem igazán éreztem magam többnek a kezükben, mint egy fadarab, akiből ki kell húzni egy jól belerozsdált szöget például. Azt leszámítva, hogy néhányszor megkérdezték, élek- e még a zöld papírlepel alatt, amivel letakartak. És hogy a végén megkérdezték, kérem-e emlékbe a fogamat. Kérte, megkaptam mindenestül, ahogy kijött a számból. Miután tönkretéve lekászálódtam a székből, mehettem is fizetni a citromba harapott recepciósnak. Pénz láttán véltem benne felfedezni némi emberséget.
Mivel öltéseket is kaptam a számba, egy hét múlva cérnakivételre hívtak vissza. Még kicsit megsárgult fejjel (miután a dagadás lelohadt és a kék szin már elhalványodott) mentem kivetetni a varratokat. Jelentkeztem a recepciós hölgynél, konstatálta, hogy talán még emlékszik is rám, és vártam. (A színes hírekben most épp egy belga csokicégről volt szó, aki kakaóport árul szippantásra, vagyis valami olyasmi használatra mint régen a burnót volt) Az orvos néhányszor eljárkált az orrom előtt, új pácienst vett be vagy régit kísért ki, de gondoltam nem ugrálok elé, hiszen a recepciósnéni azért van, hogy megmondja neki, kit kell bevennie. Úgyis az a tapasztalat, hogy az ilyen leszólításokat nem szokták nagyon kedvelni a komoly munkát végző emberek. Egyszerre csak azt veszem észre, hogy a bácsi már utcai ruhában lelép. Kissé idegeskedve és bátorságot összeszedve leszólitván a recepciósnénit megtudom, "pán doktor uz sa nevráti". Ez az "eldobom az agyam" szituáció. Én fizetek, berendeltek- jövök, ti meg ignoráltokk? Ráadásul már sürget a szemeszterkezdet! Végül aztán, minden jó ha jó a vége, lévén csak néhány cérnaszálról szó, egy másik orvos kb. 2 perc időrászánással kiszedte belőlem a cérnákat (ez az összidő a székbe való be- és kikászálódással és a négy cérna elnyisszantásával).
Azt mondtam, hogy minden jó, ha jó a vége, de azért... . Ahogy csak tudtam iszkoltam tőlük ez után, hálát adva mindennek, hogy már csak egy darab nyolcas fogam van. Ahhoz pedig valószinűleg nem kell szájsebész, ha egyszer meg kell majd válnom tőle. Vagy pedig akkor lesz időm várni. Vagy, és remélem ez az idő tényleg eljön, picit tovább fog tartani a "nás zákaznik nás pán" hozzáállás, nem csak az pénz leperkálásáig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése