Ma, pénteken szirénapróba volt. A szirénát, a havi próbát kivéve csak nagyon különleges helyzetekben kapcsolják be - háború, árvíz, egyéb életveszélyes katasztrófa. Nem úgy van, hogy csak úgy saját élvezetünk kedvéért hallgatjuk a hangját, a harangot se csak úgy viccből verjük félre.
Na de a mai sziréna(próba) más volt. Körülbelül az ittlétem idejének közepén kapcsolták be. Ami így semmit nem jelent, de mégis - rájöttem, talán már tegnap? vagy az ittlét időtartamának a pontos közepén - jól érzem itt magam. Itt akarok maradni. Végig? Igen!
Most nem fog összejönni, de jövő évben ez lesz a terv. Jó itt, és itt szeretnék lenni az elejétől a végéig. Én ezt egy óriási fordulópontként élem meg, ehhez nagyon illett a sziréna egyedi, félelmetes, de különleges hangja. Jövök jövő évben?
Ahogy Döme Gábor producere mondaná:
Hát hogyne!
Ne ijedjen meg senki se a poszt nyersességétől és pongyola stilisztikájától - ott, abban a pillanatban így kellett a gondolataimat publikálnom. Lehetett volna másféleképp is, de az nem tükrözte volna olyan pontosan azt, amit akkor gondoltam. Ez egy ilyen írás lett.
VálaszTörlés