Ne tessék semmi nagy dolgot remélni, igazán egyszerű, otthon is elvégezhető kísérletről fogok most beszámolni. Valami olyasmiről, mint amiket az Öveges-féle, gyerekeknek szóló könyvekben lehet olvasni. Tudjátok, amikhez gyakran két ív papírlap, vagy egy gyufásskatulya is elégséges. Az én kísérletem csak annyiban más, hogy természetéből fakadóan nem az otthon is föllelhető tárgyakat alkalmazza a jelenségek demonstrálásához, hanem embereket. Egyszerű, otthon, buszmegállón, bevásárlóközpontban is föllelhető embereket. Aztán kell még hozzá egy társasági portál, nevezzük Arckönyvnek, vagy Kék illúziónak......
Évekig küszködtem a "ha nem vagy a .....-on, nem is létezel" szindrómával. Aztán kipróbáltam, milyen a "létezés". A következő kísérlet is ennek az eredménye.
Szóval kirándulás, utazás, sátrazás, tábortűz körül az ember neki-nekiütődik ismeretleneknek, akikkel aztán vált néhány kedves szót, vagy épp jó hosszan elbeszélget. Búcsúzás helyett pedig ad néhány mailcímet, hogy a kommunikáció virtuális folytatásának ígéretével csalja meg önmagát s a másikat, világoskékre festve ezzel az elköszönések mögött meghúzódó, az utolsó elköszönésre emlékeztető sötét árnyat. "Nem is köszönök el, hisz majd még kíp in tacs" - hallani egyre gyakrabban.
Aztán.... az elmúlt utazásomon össze is szedtem jónéhány címet, nevet. Itt jön a kísérlet része. Mert mit csinál az ember az új ismerőseivel? Bejelöli őket az említett portálon, mint ahogy útitársam is tette. Hamarosan vissza is igazolnak az ismerősök, hisz csak egy gombnyomás. Na de próbáljunk meg másképpen állni a dolgokhoz. Folytatni a konverzálást úgy, ahogy a búcsúzás(t helyettesítő) pillanatában ígértük. Mechanikus gombnyomás helyett pár soros levéllel üdvözölni a távolból az egyszer látott ismerősöket. Az eredmény? Hat személyből egyetlen egy válaszolt - na nem szöveggel, ne várjunk rögtön túl sokat - megjelölt ismerősének.....
A konklúziót, ami tudományos helyeken persze szintén a kísérlet része, az olvasóra bízom. Mert persze az is lehet, hogy kiinduló hipotézisként nem jól értelmeztem a "kíp in tacs" fogalmát. Vagy túlérzékeny vagyok. Vagy leragadt a szociális értékrendszerem valahol a XIX. század közepén..... Mindenesetre nem adom fel.
Hátha egyszer megérkezik egy postagalamb;)
Jo poszt, elgondolkodtato. Nekem igy 5 perc utan az a konkluziom, hogy az(ok) az ember(ek), akik csak ismerosnek jelolt(ek) vissza, a XIX. szazadban se kuldtek volna levelet. Meg a papiros levelezes nem relevans a XXI. szazadban, barmennyire is kozvetlenebb az elektronikus kapcsolattartashoz kepest, tul archaikus. Inkabb email, vagy ha mindenkepp retrok akarunk lenni - telefonalas.
VálaszTörlésTelefonalas - nalam talan a kapcsolattartas legkozvetlenebb modja, probald meg egy ilyen ismerkedes utan inkabb felhivni az illetot - meg izgalmasabb erzes valos idoben hallani a hangjat, mint levelet kuldeni neki. Raadasul mindenkepp valaszol, ha mar felvette...Oldschool pasik altalaban eloszor telefonon lepnek kapcsolatba az elso talalkozas utan a novel. :)
Nagyon jó észrevétel!!!! A telefon, bevallom, eszembe sem jutott. Ám talán pont azért nem, mert magam sem nagyon használom. Ha csak lehet, nem telefonálok.... Ez mintha ellentétben lenne a nagy kapcsolattartási kedvemmel.... Tényleg nem tudom miért, de nálam a két véglet van: vagy az élő cseverészés, vagy az írás - sms, levél, mail, cset..... és mivel állandóan cserélgetem a két országhoz tartozó telefonkártyáimat, nem is nagyon adom meg a számomat új arcoknak, mert úgyis csak 50% az esélye (bár ha úgy vesszük, ez egész magas), hogy a tárcsázott számmon elérnek.....
VálaszTörlésNos hat ha allandoan cserelgeted a kartyakat, ez azt jelenti, hogy akkor a tartozkodasi helyed is valtozik - 50-50% az eselye annak, hogy megkapod a levelet, es idoben valaszolsz. Ma a "dnes podate, zitra dodame" idokben nem er, hogy harom het mulva veszed ki a postaladabol. :) Ettol fuggetlenul viszont ertem, hogy mirol szol ez a kiserlet. Viszont talan nem is baj, hogy nem valaszolnak, vedd ugy, hogy az az elmeny, amit ateltel vele-veluk, az amit egymasnak mondtatok, egy soha meg nem ismetlodo pillanat volt. Ennek szerintem nagyon nagy varazsa van.
VálaszTörlésKeptelenseg minden emberrel tartani a kapcsolatot. Regen nem volt ennyi aktiv ismerose es baratja. Nagyobb es hosszabb ideju helyvaltoztatas eseten (pl. kuldfoldon tanulas) a meglevo kapcsolatok megszuntek, vagy legalabb hibernalodtak. Viszont azok, akikkel tartottak az emberek a kapcsolatot, azokkal tenyleg kommunikaltak, vagy talakoztak. Ha valamibol sok van, akkor az ellaposodik, szetforgacsolja az energiad. Mint a sok zseblampa - keptelenseg mondjuk 25 lampanak valami funkciot kitalalni, mikor 4-5 is eleg mindenre. Neha-neha persze jo masok lampajat is kiprobalni, de megvenni, es orokre birtokolni mar folosleges lenne.
Ugyanakkor persze nem tagadom azt a jelenseget, hogy mintha az emberek egyre komolytalanabbul vennek a talalkozasokat - na mert talan pont arra szamitanak, hogy majd ugyis fenntartjak a kapcsolatot ilyen-olyan uton-modon? Es most nem csak a facebookrol van szo. Igy viszont pont az a varazs veszik el, amirol beszeltem, es ha nincs varazs, akkor minek is tovabb tartani azzal az emberrel a kapcsolatot?
Inkabb a pillanatra koncentraljunk, amit az adott emberrel toltunk egyutt pont ott es akkor, a tobbit meg majd a sors eldonti. :)
Pontosan azt írod, amit én is érzek.
VálaszTörlésValójában nem azon szomorodtam el, hogy nem kaptam leveleket az említett egyszer látott emberkéktől. Én úgy is éreztem akkor, hogy ha most elköszönünk, talán soha többet nem látjuk egymást. Mert azt hiszem, így lesz.... Öncsalásnak tartom, amikor azzal köszönnek el az emberek, hogy hát akkor majd virtuálisan folytatjuk. Mert hisz egyszerűbb ezt hazudni, mint elfogadni,hogy valami ennyire véges lehet. És akkor jön ez, hogy majd még beszélünk. (amit ha kimondok, szeretem megtartani)
A poszt inkább azért született, mert meglepett, hogy ilyen élesen kivehető a határ. Még megnyomják azt a gombot, és "ismerősei" lettek az utitársamnak, ám a pár soros levélkére (félrevezető szóhasználat - néha az elektronikus üzeneteket is így nevezem) már nem küldtek választ....
Mondjuk kivancsi lennek arra is, hogy meg ma is divat-e a lutraalbum-gyujtogetes: regebben (2005-2007) sokszor azert jeloltek be az emberek, hogy minel tobb ismerosuk legyen.
VálaszTörlésElőször azt hittem, az igazi lutra albumra gondolsz!!!! :D
Törlés