Barlangajánló, tényleg érdemes!

Úgy látszik, nyáron turistakalauzzá lényegült át a Szamár, ugyanis a következő bejegyzés is valami hasonlóról fog szólni... és hogy "tartsam magam" az eddigiekhez, ismét lokálpatrióta leszek és belekezdhetnék az egészbe talán úgy, hogy: erre felénk szemmelláthatóan nem szűkölködünk hegyekben és dombokban,  az őket alkotó kőzetek pedig mészkőben. Röviden van barlang a környéken zsákszámra :)
Iskolai kirándulások állandó célpontjai ezek, így mire az ember felnő, kezdi meg is unni őket. Vannak a lebetonozott, kivilágított sétálós-barlangok, meg vannak a másfélék. A természetesen hagyott barlangok, amelyekből összesen 4 van Szlovákiában. Értsük ezt úgy, hogy minimális módosítást hajtottak végre a barlangon ahhoz, hogy az turisták számára látogatható legyen. Ebből kifolyólag viszont csúszós-mászós, vizes, sáros az egész. De annál nagyobb élmény! Ezt tapasztaltuk meg a hosszúréti Buzgó barlangban (a szlovák neve megtévesztőbb, ugyanis "Krásnohorská jaskyňa v Krásnohorskej Dlhej Lúke" név alatt ismert, csak hogy ne legyen olyan egyszerű :)).

Ő pedig a túra célja 

Eleve élmény "mikulásjelmezt" kapni, akarom mondani piros barlangászóruhát (najó, valakiknek kék jutott, így alakult ki a Super Mario elméletünk a ruhákat illetően :)), sisakot, lámpácskát rá, ugyanis a barlangban csak annyit láttunk, amennyit a saját -és mások- homloklámpája megvilágított. Kellemes bizsergéssel a gyomrában mászott az ember a csúszós vaslétrákon fel és le, főleg miután a vezetőbácsi élvezettel felvilágosított, hogy hány méteres mélységek felett kötéltáncolunk. Ezt az utolsó szót pedig igenis szó szerint is kell érteni, bár a kötélről maximum egy tavacskába pottyanhattunk volna, ami a bácsi szerint 14 év alatt egyszer történt meg. Mindenkit ki kell azonban ábrándítanom, ezt a statisztikát nem javítottuk meg ottjártunkkor (ez azt jelenti, hogy még én sem estem bele :)). 

Ez sajnos nem mi vagyunk... de hasonlóan kötéltáncoltunk mi is :)

450 méter pallók, kövek, láncok és létrák után aztán megtaláltuk azt, ami miatt méltán híres ez az eldugott barlang. Ez pedig a Rozsnyói Bányászok Cseppkövének nevezett 34 méter magas cseppkőoszlop. Voltak idők, amikor a világ legmagasabb állócseppköveként tartották számon. Ez azóta már nem igaz, de a cseppkő monumentalitása teljességgel szokatlan a mi időjárási feltételeink mellett.

Nagy embertömegek nem fedezték fel maguknak még ezt látványosságot, de cseh szót hallani itt is eleget :) Ami pedig engem különösen kellemesen meglepett, azok a barlangászbácsik voltak. Nem betanult szöveggel kísérték a túrát, nem előre megírt viccek voltak. Spontánul mesélték a kis anekdotáikat a barlanggal kapcsolatban (amikor erre a cseppkőre másztunk fel, amikor abba a lyukba másztunk be stb.). Szóval engem megnyertek maguknak, ahogy a barlang is. Ezért az élményért pedig ismét csak Rolinak lehetek hálás.

És hagyom magam rábeszélni egy következő látogatásra is! :)

képek innen:http://www.svssk.sk/