Olvasnivaló? Mit szólnál például Vonneguthoz? Hogy középiskolás, azt mondod? Furcsa, szerintem korántsem... talán csak árt a megítélésének az az igyekezet, hogy megismertessék őt a diáksággal. A kötelező olvasmány lassan pejoratív kicsengésű lett, nem kellene a jó könyveket ezzel megpecsételni....
 |
| munka közben... papírkáoszban :) |
A középiskolás tanárok igyekezetéből kifolyólag valószínűleg megvan a névhez rendelt mű is, Az ötös számú vágóhíd (Slaughterhouse-Five)... Az, hogy Billy Pilgrim kiesett az időből majd eljutott a Tralfamadorra, hogy ott a bolygólakók örömére ő legyen az emberiség mintapéldánya és üvegkalitkájában élje az állatkerti állatok minden pillanatban megfigyelt életét egy, szintén a Földről elrabolt, pornószínésznővel... és közben, mivel az időből való kiesés már csak ezzel jár, éli az életét a Földön is, csak épp nem időrendi sorrendben... Van, amikor Drezdában ébred ahol hadifogoly volt a második világháború alatt, van, hogy az esküvője napjára ébred, aztán esetleg lánya esküvőjére, felesége temetésére majd ismét vissza, mondjuk a nászéjszakájára...
Eddig akárhány Vonnegut- regényt olvastam, úgy tűnt, a történet másodlagos, annak ellenére, hogy a cselekény pörög rendesen... megvan a sajátos kézjegye, hangja, illetve tekintve, hogy sci-fi írónak van elkönyvelve, a műfaj stílusjegyei. Mégis leginkább a keserédes humor, irónia, csipkelődés, kritika az eszköztára... Ismerjünk csak magunkra, ismerjünk a világunkra! Ha jobban belegondolunk, utópisztikus jövőképei nem is annyira lehetetlenek, groteszk szereplőinek meghökkentő tulajdonságai nincsenek is annyira felnagyítva, eltorzítva... Talán nem kéne elkönyvelni őt egy-regényes írónak, amikor (szerintem) a többi könyve sokkal többet mond, mint a feljebb említett...
Az én Vonnegut- listám talán így nézne ki (a sorrend nem mérvadó):
Macskabölcső (Cats's Cradle)
>Egy meg nem értett fizikus öröksége, a szuperjég és annak hatása a fizikus korán árvaságra jutó gyermekeire... Mindez megbolondítva egy sziget despota uralkodójával és üldözött vallásával a bokononizmussal (az üldözöttsége ellenére természetesen mindenki gyakorolja) és a bokononizmus legfontosabb szertartásával, a bokomaruval, melynek lényege, hogy ha két hithű bokononista találkozik, leül egymással szemben, összeérinti talpait és örül az őt körülvevő világnak... amig csak le nem tartóztatják ezért a büntetett tevékenységért.
Börleszk, avagy Nincs többé magány (Slapstick, or Lonesome no more!)
Tényleg utópia... ha már úgyis csak sablonosak az emberek közötti kapcsolatok, akkor nem mindegy, vannak e igazi, vér szerinti rokonaink mondjuk? Akkor egészen egyszerűen meg lehet azt is csinálni, hogy eltörlünk minden eddig létező nevet, rokonságot és mindenkinek osztunk valamilyen családnevet- számot, minden szabályszerűség nélkül... például Nárcisz- 1. Aztán rájövünk, hogy a néven sem múlik semmi... meg úgy, általában, akármennyire is kapálózunk, a végén kiderül, hogy a "sorsunkat" nem kerülhetjük el.
Bajnokok reggelije (Breakfast of Champions, or Goodbye blue Monday!)
Kaotikus kezdve a címtől, aminek szinte semmi köze a cselekményhez. A minden mindennel összefügg remek példája, éppen csak pontosabb a mindenki mindenkivel összzefügg, mindenki mindenre, mindenkire hatással van... Vehetjük egy író vallomásának, aki szeretne elnézést kérni a saját maga által teremtett figurától, akitől szerencsétlenebbet nehezen hordott hátán a föld (vagyis az az író által megalkotott), miután rájött arra, hogy sokkal szebb életet is kitalálhatott volna a szereplőjének... de vissza már nem lehet vonni a leírott szót... Elképzelhető, hogy talán tőlünk is szeretne néhanapján bocsánatot kérni valaki, amiért olyan sorsot szabott számunkra, amilyet?
A Titán szirénjei (The sirens of Titan)
a Titánon, kicsit a Földön, kicsit a kettő között játszódik a regény. És persze a Tralfamadoron, mert hát mégiscsak Vonnegut. A tralfamadoriakról él egy legenda, mely ezzel kezdődik: "Valamikor régen a Tralfamadoron olyan teremtmények éltek, amelyek egyáltalán nem hasonlítottak géphez. Nem voltak megbízhatóak. Nem voltak hatékonyak. Nem voltak kiszámíthatóak. Nem voltak tartósak. És ezek a szegény teremtmények nem szabadulhattak attól a gondolattól, hogy mindennek, ami létezik, célja van, és hogy némelyik cél magasabb rendű a többinél." Olyan... ismerős, vagy csak nekem? Az élet céljára azonban választ is kapunk a regényből. Tulajdonképpen egyszerű... lehet, hogy éppen ezért lenne igaz? "Az emberi élet célja ,akárki irányítja is, hogy szeresse azt, aki épp ott van, hogy szeresse..."
És hogy tényleg meggyőzzelek arról, hogy Vonnegut bácsira érdemes áldozni egy kis időt, álljon itt néhány jótanács, tőle személyesen :)
"Ha a jövőt illetően egyetlen tanácsot adhatnék, az a fényvédő krém lenne... És ne aggódjanak a jövő miatt... És minden nap csináljanak valamit, amitől rettegnek... Énekeljenek... Törődjenek a más emberek érzéseivel és ne tűrjék, ha más emberek nem törődnek az Önök érzéseivel... És hallgassanak rám, használjanak fényvédő krémet! "
kép innen: http://marycuevas.blogspot.cz/2007/04/kurt-vonnegut-jr-dies.html
>és Ryan Sheffield munkája, Athors Series- sorozathoz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése