Örményország lendületben

Egy augusztusi délután szörföztem az efbén, és láttam, hogy az egyik ismerősöm kiposztolta, hogy embereket keres egy örményországi csereprogramra: „The tea and spice in Caucasus“ címmel. Egyből lájk, üzenet, és már jöttek is az infók. A lényeg: Youth In Action 3.1-es program Örményországban. Célja, hogy különböző nemzetek fiataljai találkozzanak, megismerjék egymást, egymás kultúráját, szokásait és nem formális módon tanuljanak új dolgokat. 

Mivel a program a teákról és fűszerekről szólt, így ilyeneket gyűjtöttünk össze kirándulás előtt, hogy majd bemutathassuk, hogy ezek teremnek nálunk. Beszereztünk pár ajándékot a vendéglátóinknak, pálinkát fertőtlenítésre, és készen is álltunk az utazásra. Indulás előtt egy kicsit izgultam, mert ilyen messzire még nem utaztam, na és hát ez már azért Ázsia. Szeretem az effajta izgulást, szeretem, amikor felszáll a repülő és egy teljesen új világban tesz le...

Hajnali 3után érkeztünk meg, a reptéren kisbusz várt, ami egyenesen Garniba vitt, 30km-re Yerevántól délre. Két nagyon kedves családnál kaptunk szállást. Hajnalban érkeztünk, és éreztem a vendéglátóinkon, hogy izgulnak, hogy tetszeni fog-e a szállásunk... Minden rendben volt, nekem csak egy dologgal volt gondom, a fűtéssel. Nem volt fűtőtest a szobában, ami végül meg lett oldva egy villanyfűtőtesttel. Kicsit búgott, de a célt tökéletesen szolgálta. 

A program célja a nem formális tanulás volt. Sok mindent megtudtunk a gyógynövényekről és hatásaikról. Ezek az előadások általában délelőtt voltak. Ezen kívül volt még gyorstalpaló örmény nyelvből, de ebből a leginkább csak a „kenacc!“ maradt meg bennem – magyar fordításban „egészségedre!“. Általában a kertben ebédeltünk, pazar panoráma mellett. Lélegzetelállító látvány tárult elénk. 

Mivel Örményország a múltban a Szovjetunió része volt, így elég sokan beszélnek még most is oroszul a fiatalok közül is! Kézzel-lábbal, szlovákul-csehül, de mindig megértettük egymást. 

Garni

A szervezők előre jelezték, hogy lesznek nemzeti esték, így előre ki kellett találnunk, hogy mi lesz a mi vacsoránk. Mivel „szlovákok“ voltunk, így a zemiakové placky-t, azaz tócsnit készítettünk brindzás kenővel és különböző sajtkülönlegességekkel. Aperitívként borovicska és kóstoló a kürti borokból elmaradhatatlan volt. 

Mit kell tudni Örményországról, ha valakinek kedve támad odamenni? Hegyvidéki ország a Kaukázusban, 90%-a 1000m feletti magasságban fekszik. Négy országgal szomszédos: Irán, Törökország, Grúzia és Azerbajdzsán. Ami a lakosságot illeti: nemzetállam, elenyésző számú kisebbséggel. Érdekesség, hogy több örmény él a határon túl, mint magában az országban, megközelítőleg 7 millió, míg az országban 3,1 millió. Fővárosa Jereván, és épp akkor ünnepelte a 2794-ik születésnapját, amikor mi ott jártunk - elég nagy felhajtással. 

 A Lada autómárka szerelmeseinek ez maga a mennyország. Tuningolt Niva, króm felnik, sötétített még az első szélvédő is. Vagány egy népség! 

Khor Virap

Az előadásokon kívül szerveztek nekünk kirándulásokat is. Garniban megnéztük a római kori templomot, mely Garni szimboluma. Egy napra béreltünk kisbuszt és elutaztunk Khor Virap kolostorhoz. Itt vannak legközelebb az örmények az Ararat-hegységhez, amely már Törökországhoz tartozik, de az örmények még mindig magukénak érzik és nemzeti szimbólumuknak tekintik. Ez mást sem bizonyítja jobban, hogy nagyon sok termék az Ararat elnevezést viseli. Többek között a leghíresebb konyak is, amely minőségben a francia konyakokkal vív presztízsharcot. Továbbutazva eljutottunk Noravanq kétemeletű kolostorához. Magas és már szinte félelmetes sziklák közt lesétáltunk egy barlangszerű étteremhez. Hát ilyen enteriőrben sem ebédelhetsz minden nap! Örményország területe talán Magyarország egyharmada, így egy nap alatt elég sokmindent sikerült megnézünk. A selyemút egyik pihenőhelyét és a Szevant, mely a világ harmadik legnagyobb édesvízi tava. A szervezők igazán igyekeztek minél többet megmutatni az országból, ami biztos, voltak lélegzetelállító pillanatok! 

Ami az ételeiket illetni, mindenhez lavas-t esznek, ami otthon sütött lepényszerű kenyér. Minden család otthon készíti magának, minden egyes alkalommal 2-3 hétre elegendőt. Elkészítésén eléggé csodálkoztam. Egy földbe vájt kemence falára rácsapják egy párnával a tésztát és fél percen belül kész is a friss kenyér. Nekem nagyon ízlett. Próbáltam utánozni őket és mindent ebbe csavartam bele. Vajas-lekváros tölteléktől kezdve a sült húsig, mindent. Ebédeltünk egy helyi étteremben, egy idősebb pincérnő szolgált fel nekünk. Tolma-t ajánlott, amit nem tudtunk, hogy mi volt, erre kihozott egy tányérral. Káposztalevélbe csavart hús és zöldségek keverék volt megfőzve. Annyira kedves volt, hogy kicsomagolta és megmutatta, hogy mi van benne… Vendégszeretet a köbön! 

Megismerkedtünk a nardival, egy népszerű társasjátékkal, ismertebb nevén Backgamonnal. Élet-halál meccseket vívtunk, és bizony, küzdeni azt tudnak az örmények. 

Mindig is szerettem utazni, de most amikor olyan országba repültem, aminek csak a fővárosát ismertem, az még izgalmasabbá tette az utat. Nem voltak igazán elvárásaim, és nem is tudtam, hogy pontosan mire számítsak. Az a kis előítéletem, ami volt, azt nagyon jól sikerült eloszlatnia a vendéglátóinknak és magának a csodálatos természetnek. Éljetek a lehetőségekkel! 

  

Fazekas Tomi

képek: net.....