Szól ugyebár a Bëlgától átvett (és kissé módosított) szlogenünk:
a Kafedikosokkal igyekezzél szimpatizálni, járjatok együtt Coolturizálni.
Mit is tapasztal az, aki velünk szimpatizál, Coolturizál? Bizonyára sokan tudjátok, hogy lassan kezd hagyománnyá válni, hogy néhány brünni magyar diák a nyár végén felkerekedik, hogy két keréken ismerjen meg egy újabb darabot Cseh- és Morvaország tájaiból.
Idén nyáron sem történt ez másképp. A 2010-es és 2011-es Cooltúrák sikerén felbuzdulva, ismét nekivágtunk 5 napos biciklis utazásunknak, augusztus 29-én pattantunk vasparipáink nyergébe.
Aki már hallott, vagy netán olvasott (esetleg épp nyomtatott sárga kétlábúnk hasábjain) éves kerékpártúránkról, az tudja, hogy nagyjából mi célból és milyen formában zajlik a Cooltúra. A túra célja remélhetőleg elsőre kiviláglik: kiesni a nagyvárosból, és megismerkedni annak az országnak a tájaival, hagyományaival és kultúrális örökségével, ahol egyetemi éveinket töltjük.
Az előbb felvázolt gondolatnak egy 5 napos, maximum 300 kilométeres kempingezős kerékpártúra ad formát, mely során éjszakáinkat sátrakban vagy hétvégiházakban töltjük, a vacsoránkat pedig minden este magunknak készítjük el az adott szálláson. Csomagjainkat, illetve az ellátmányt pedig egy kísérőautó hozza-viszi az 5 nap alatt. A túra közben városokat, várakat, természeti kincseket tekintünk meg.
A túra megszervezése relatíve időigényes, ezért az előző évek tapasztalataiból kiindulva viszonylag korán, már 3 hónappal a túra dátuma előtt megkezdődtek az előzetes puhatolózások és maga a szervezkedés. Első lépésben az körvonalazódott, hogy milyen városokba, milyen érdekességekhez szeretnénk eljutni. Ez alapján, illetve a lehetséges szálláshelyek függvényében terveztük meg a pontos útvonalat, számítottuk ki a hozzávetőleges költségvetést, majd kb. egy hónappal a túra előtt kezdtük propagálni a túrát.
A kerékpártúrát megelőző este a Pegasban tartottunk egy kis csapatépítő happeninget, amely mértékletes sörfogyasztásban, és az elkövetkező napok tervezgetésében merült ki. Sörözgetésünk természetesen nem torkollott az éjszakába, hogy másnap kellő energiával vághassunk neki a ránk váró kilométereknek. Túránk tehát augusztus 29-én, azaz szerdán délelőtt indult Nezamyslicéből, ahova Brünnből vonatpótló autóbusszal jutottunk el, kerékpárjainkat pedig egy kisbusz hozta utánunk. Innen vettük az irányt Kroměříž városa felé, ahová (egyes szakaszokon csak) úttalan utakon, vagyis a vártnál nehezebb terepen (gondoljunk pl. felszántott mezőkre) sikerült eljutnunk. A város azonban kárpótolt mindenért, hiszen Kroměříž minden túrázó számára igazán nagy élmény volt, érseki kastélyával, annak kertéjvel és vadasparkjával. Az éjszakát azonban nem itt, hanem Přerovban töltöttük, ahová további 25 km tekerés után jutottunk el. Majd egy romantikus, esti, villanyfényes városnézés és sörözés után a helyi csekészotthon gumolitján töltöttük az éjszakát.
Másnap Olmütz (Olomouc), és annak történelmi városközpontja felé vettük az irányt, ahol gyönyörű napsütéses időben nézhettünk körbe a városháza tornyából, megkoszorúztuk Bolyai János emléktábláját. Odaúton természetesen ismét belefért egy kis tradicionális, tömeges „szalmabálameghódítás” és almafakopasztás is. Olmütz után a tekerés Litovel felé folytatódott. Útközben jutott idő némi mászókázásra, és azon való megpihenésre. A napsütés azonban nem kegyelmezett, páran szó szerint a bőrünkön tapasztaltuk meg a nap erejét. A rekkenő hőség arra is késztetett bennünket, hogy ivóvíz készleteinket folyamatosan töltsük, amiben nagy segítségünkre volt az autós „support team”, akik Lhota nad Moravou mellett rejtettek el számunkra pár flakon éltető nedűt. Az éjszakát Litoveltől nem messze, dimbes-dombos tájon egy Savín nevű falucskában töltöttük, ahol a Cooltúra történetében először ágyban, párnák közt aludhattunk egy turistaszállóban.
A harmadik napra megérkezett a hideg, túrázóinknak 10-15 fokos hőmérséklet csökkenéssel kellett szembenézniük, és így nekivágni a túra talán legnehezebb napjának, ahol az eddigi, aránylag lapos táj után, már komolyabb szintkülönbségek vártak rájuk. Bouzov gótikus várának megtekintése került sorra röpke 10 (hegyes-völgyes, esős) km után. Bouzovban ezenkívül kipróbálhattuk az „öko-gokartozást" is, egy lejtős, kanyargós betonpályán, ahol gokarthoz hasonló kiskocsikon lehetett száguldozni. Nagyon jól éreztük magunkat. A nap folyamán szinte megállás nélkül esett, de ez nem tántorított el bennünket újabb szalmarakások meghódításától, illetve egy kis erdőmászástól sem. Az estét egy Sebetov nevű falucska kempingjében töltöttünk, ahol a helyi lakosokkal is sikerült megismerkednünk, velük együtt sütögettünk.
A túra szombatját kettővel többen kezdtük, mint az előző három napot, hiszen két nagyon kedves túratársunk csatlakozott hozzánk, akik eddig az összes Cooltúrán velünk voltak. A nap folyamán érintettünk egy Amerika nevű települést, ami természetesen némi derű kiváltója volt a túrázók körében, de hogy ezek után rögtön egy Vísky nevű falu következzen, az nem mindennapi dologra késztetett bennünket. Amerika ihletése által, és fekete szigszalaggal a község határában lévő falutáblát „WISKY”-re módosítottuk. Természetesen mindenkin úrrá lett a dzsokijuing érzés. A nap további részében rendkívül jó hangulatban etettünk kecskéket a Letovicei kastély alatt, és tekintettük meg a Boskovicei kastély festői környékét. Az utolsó éjszakát Sloupban, a morva karsztban töltöttük, ahol a túra során először (és utoljára) kellett sátrakat állítanunk.
Vasárnap, a túra 5., és egyben utolsó napján, Sloup cseppkőbarlangjában kezdtük a napot. A hölgy, aki körbevezetett a barlangban, elmondta, hogy nagyon jó a barlang akusztikája, koncerteket is szoktak tartani itt. Természetesen ez kihagyhatatlan alkalom volt arra, hogy felcsendüljön a Már mi nálunk babám... A nap további részében a Punkva és a Svitava völgyében tekertünk (gurultunk) egészen Brünnig. Az utolsó közös ebédünkek stílszerűen a Bílovice nad Svitavou-i bicós restiben költöttük el. Túránkat a stará osadai búcsúzkodás és a kipakolás zárta.
Én, a magam részéről szeretném megköszönni minden résztvevőnek azt az 5 napot. Nagyon jól éreztem magam, jól esett a sok beszélgetés, a walkie-talkie-s nótázások. Minden túrázó igazán sokat tett hozzá a túrához. Köszönöm nektek!
Külön köszönet jár Fekete Lacinak, aki ismét mintaszerűen vezette a pelotont, és vette ki oroszlánrészét a szervezésből; továbbá az autós support team két alappillérének: Cséfalvay Gábor sofőrunknek a kocsiért, a rugalmasságáért és a türelméért és nem utolsó sorban Balázs Mónikának a remek vacsorákért, melyekbe hozzávalóként mindig beletette szívét, lelkét.
Vavreczky Gábor
Menjünk idén is, naaaa.... :)
VálaszTörlés