Szemiramisz megirigyelné

Ahogy lassan fogynak az Erazmusz szakmai gyakorlatozás napjai, azon gondolkozom, hogy meglephetnélek Titeket valamivel. Olyasmire gondoltam, ami jellegzetesen kötődik Budapesthez (és nem a paranoiám;), mégis izgalmas, és nem kacsint Rátok bármelyik erre járó-kelő beszámolójából. Szóval a történelmi épületek egyből kiestek, a lassan visszavonuló árvíz túl katasztrófa-ízű, a múlt hétvégi könyvhét túl szubjektív, a szinte már unalomig magasztalt romkocsmák meg..... na igen. Ezt döntsétek el Ti - én inkább arra gondoltam, mit szólnátok egy kis igazi házi paradicsomhoz (a szó mindkét értelmében;), egyenesen a Blaha Lujza térről? Persze, csak fényképen --- viszont egy történettel.

Szóval akit érdekel, miért is emésztené a kénsárga irigység Szemiramisz őfelségét, képzelje magát a nagyvárosi betonrengetegbe. A néhány örökké kopár fával a Blaha Lujza téren. Nyugodtan bele a kolduló galambokat és a fásultan pislogó hajléktalanokat. Hátunk mögött a Rákóczi út porfelhője, balra a József- körúton suhanó sárga villamosok. A lócákra padokra inkább ne üljetek, amúgy sem megyünk messzire. Éppen szemben áll velünk a Corvin tetőnek is helyet adó Corvin áruház. Már csak három emeletnyi lépcső, egy trükkös kapucsengő a Somogyi Béla utca felőli bejáraton és egy ablakba támasztott tyúklétra választ el minket a varázslatos függőkerttől. Jó, persze, nincsenek ókori oszlopsorok, se babiloni szoborcsodák, de mégiscsak a főváros szívében, három emelet magasan végzik itt napi betevő fotoszintézisüket a kert lakói!

a kertbe vezető tyúklétra --- vagy csibelépcső.....

És a történet?

Olvastam egy cikket a budapesti közösségi kertekről. Az ötlet nagyon tetszett, de azért azt gondoltam, hiszem, ha látom --- és ha látom, Nektek is megmutatom. Ezért kerestem meg Tibort, az említett kert gazdáját, aki készségesen mesélt nekem kis birodalmáról. A Blaha Lujza tér 1-i Művelődési szinten találkoztunk, ahonnan meggyes almalevestül kivezetett (hogy máshogy, mint az ablakon át) a kertbe. 

Kérdésemre, hogy miért pont kert lett az alul-felül üveg közé zárt helyiségből, azt mondta: "ez így adja magát". Ha megkérdeznétek, miért cserépben állnak a növények, azt mondaná, nem érdemes tele hordani földdel a helyiséget. Alulról ugyanis nem szigetel tökéletesen az üvegtéglákból álló padlószerkezet, és különben is bérelt helyről van szó. A szigetelt raklapokon álló cserepekben viszont szemmel láthatóan jól érezték magukat a növények. Állítólag persze nem mindegyik, tavaly a fűszernövények például föladták a harcot a nagy meleggel. Igazis, míg odakint épp csak kellemessé melegedett az idei júniusi zimankó, a kertben a hőmérő 32° fokot mutatott. De a paradicsomok, például, nem bánták. Igazi paradicsom paradicsom!

a gazda és gazdasága

Ebben a melegben naponta kell öntözni a növényeket, de szerencsére, idén már 7-en végzik ezt a munkát. Valaki ebédszünetben ugrik fel meglocsolni, valaki este. Míg ezt mondja, Tibor féltő gonddal vízbe állít egy meglankadt paradicsomot. Úgy látszik, elcsavargott az esti locsolásnál. Noha van kertész is az önkéntesek között, a legtöbben, úgy mint Tibor, autodidakta módon, gondozása közben "tanulgatják" a kertet. Szerintem elérték a mester szintet - kapásból mond néhány jó tanácsot, hogyan gyógyítsam meg otthon az ablakomban haldokló petrezselymet (miközben sajnálkozik a "szemmel láthatóan" vashiányos akác és a meleg miatt túl kevés mészhez jutó menta tő fölött).

És hogy mi nő a kertben? A haszonnövények közül a paradicsom és a paprika van itt legnagyobb számban, de van a kettő közötti átmenetet képező fura faj is, van menta, és van sztévia is (a többit, azt hiszem, nem jegyeztem meg, viszont a padlizsán, meglepetésemre, nem szereti ezt a klímát). Vannak aztán befogadott növények is, akik már nem fértek el egy lakásban, vagy csak simán rájuk unt tulajdonosuk. Kétféle akác, több tő angyalkürt, kaktuszok, egy óriási yukka, egy mosolygós levelű citrusféle, és a többiek. 

az ablakokat elnézve a hely valóban szinte ajánlkozik, hogy kertté legyen

A létszám, persze, nem végleges, Tibor, ha lenne megfelelő mennyiségű raklap, az egész tetőteret berakná cserepekkel (és hogy kik laknák a cserepeket? fantáziája nem ismer határokat:). Az öntözés sincs még teljesen az elképzelései szerint, ugyanis -még- csapvizet használnak a locsoláshoz. Már úton van azonban az esővizet összegyűjtő tartály, amiből aztán, kellő tisztítás után, gasdaságosabban lehetne oldani a vízellátást.

Sétánk a menhelyen ért végett. Itt szintén olyan szobanövények kaptak helyet, akiket "kitettek hazulról". Bokor méretű, éppen virágzó kínai rózsa (avagy hibiszkusz), leander, orchidea és egyéb, dzsungelosan burjánzó fajok az egyébként közösségi irodának használt menhely asztalain. Ki tudja, ha túlélik a júliust, talán itt folytatják életüket kis ablakpárkány-kertem menekültjei is....

Hát így kerülnek paradicsomok, leanderek, paprikák, menta-illat, dzsungel ágak-bogak és persze a gondos kezek három emelettel a város egyik legporosabb tere fölé.

és íme: a paradicsomok - ja igen, még zöldek;)