Ki van nyitva? Nincsen? Hamarabb látom meg Tema és Peti alakját a járdán, mint magát a Paradigmát. Persze, amúgy se sokat látok belőle, nem olyan a szakirányom - lövöm el a poént a pszichológia rovására. A Vörös templom és a Masaryk Egyetem Szociális Tanulmányok Karának háta mögött, közvetlenül egy fodrásszalon szomszédságában. Az ajtón még csak egy apró plakát hirdeti, hogy itt majd hamarosan megnyílik, odabent pedig bukés pinceszag a folyosó végén. Sárga Szamár LIVE edition - ahogy az dukál.
A gyors hogyvagyok után munkának is látunk, össze kell rázódnunk kicsit. Enyém a napsárga szék, a többiek zöldön és fehéren osztoznak. Stekker? Wifi? Minden, amire csak szükségünk van. Asztalt is tolhatunk még ide, van elég üres. A kedves felszolgáló srác harmadszor is megkérdezi mit rendeltem. Presszó csak később lesz, lassan melegszik be a gép. És akkor mit is mondtál? Narancs? Ja nem, ribizli..... Máris látjuk, hogy törzsvendégek leszünk. Ennyi bájos őszinteségtől azonnal otthon érezzük magunkat. Hát ilyen egy kávézó, mielőtt hivatalosan is kinyitott volna.
Nyári otthonlétem alatt nem is követtem a Brünni eseményeket, Peti ötlete volt a hely. Elfelejtettem megkérdezni tőle, hogy lehet, hogy még mindig nincs kinyitva. Mint ahogy azt is, hogy kerülünk akkor mi mégis ide. Vannak ilyen apró varázslatok, amiket nem muszáj kinyomoznunk.
Na de mi zajlik Brünnben és hol tart Kazinczy Kuffsteinből vezető útján? Biciklitúra és kódfejtés, érezzük még a nyári szellőt, vízparton, korlátnak támaszkodva, talán valahol egy szalmakalap is előkerül az emlékek között.... De hogy vannak a Brünnbe érkező elsősök, és miért törlődik ki a félig már megírt bejegyzés? A fejünk fölött hangosan kiszenved egy égő, meg is ijedünk, hogy Petivel
együtt az igéretes gasztronómiai tanácsokban is kárt tesz. Tema elköszön, és szorítunk neki, hogy átéljen valami érdekeset, mert azt mindannyian szeretjük. Sajnos elfelejtettem megkérdezni a kávé minőségéről, pedig jelentős szempont az egy kávézónál. Közben újra sistereg egyet a sötét villanykörte (nem is körte már, mert eu szabványos, kétszer körbecsavart csokis-vaníliás fagyi alakja van), na nem így képzeltük azt az érdekeset.
Pedig valójában már az is érdekes, hogy az ember egy félig kinyitott kávézóban ücsörög. Így érezhették magukat a bolhák Schrödinger macskáján? De már RolKo is hazament, nem tudom megkérdezni. Aztán mi is elfáradunk és úgy döntünk, célszerű kiindulnunk ebből a paradigmából....
jut eszembe: legközelebb hova megyünk?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése