Hogy is mondta a jelszót? Áegybékettőcénégy..... Vagy nagy betűvel? Nem-nem-nem, nagyá, egy, kisbé, kettő, nagycé, három..... Várj, nem inkább nagyákisegykisbénagykettő.....?;) Heten ülünk az asztal körül, és a wifi-jelszót oldjuk. Nem nehéz, csak rá kell jönni. Sör, kofola, a kompakt kis készletből nem dzsinnek, hanem tea csurdogál elő. Sima tetejű faasztalok, a fal mellett húzódó padok látszólag érdes felületük ellenére sem tesznek kárt a harisnyámban. A földszinten fekete zongora és pop-artosra pingált egyedi asztal a sarokban, a pincében kavics-ágyásba ültetett sörhűtő berendezés. Hangulatos egy hely, de csak később árulom el, hogy hol keressétek. Azért is ültünk most össze, hogy megbeszéljük. A következő papírnyomtatású Sárga Szamarat. Amiben majd elmesélem. Hogy ma merre jártunk.
Közben azért szóba kerülnek a visszapillantó tükrök, a rajzfilmek és a hajléktalanok is, kitaláljuk előre a szilvesztert és hogy mit adnak majd karácsonykor a tévében, átlapozunk néhány szellemet és tündért, és fölmerül a kérdés, van-e felső korhatára a kifestőknek.
A pincérnő a teli asztalok ellenére is észre veszi az üres poharakat, szaporán hozza az utánpótlást, a tea kiváló, a kofola original, annak a tányérnak a tartalmáról meg majd később.... (epres izé... ez hogy jutott eszedbe?)
Egyesével fogyatkozik a csapat, ami kicsit a tegnapi Agatha Christie krimit hangulatát idézi, igaz, a Mahen Színház tükörberakásos foayer-ja helyett itt neon-színes modern festmények lógnak tőlük telhető alázattal a falakon. Van időm nézegetni, mert a mosdók számát kicsit aluldimenzionálták a tervezők. Női vonalon legalábbis.
Ha valami tanulságot kéne levonnom az egészből, azt mondanám, jó néha kicsit hátra dőlni, beakasztani a sarkam az asztal lábai között futó deszkába és körbe nézni..... a többi szinte magától jön. De erről majd később. Sárga papíron.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése