A rabnak akkor van jó dolga, ha utazik – tudjuk meg Kazinczytól a következő naplóbejegyzések kapcsán. Miután Kufsteinből áthelyezték őt magyar rabtársaival és egy Chipault nevű franciával, néhány kellemesebbnek mondható nap következett a rabok életében.
"Július 5. Wels, éjszakára Linz. (....) A kazármában majd megevett a bolha. Kénytelenek valánk egy fogadóba menni által, mégpedig a városba."
"A fogadó tele vala emigránsokkal, s három szoba éppen akkor ürűle. Egy óra múlva elfoglalhatánk. Két francia asszony és egy öreg rongyos, de tudós pap velünk múlata a szálában, s az asszony szagos olajat mutata elő kisebb-nagyobb flaconokban. Nyomorúságokban azzal táplálák magokat. Vevénk tőlök, s mind nekik, mind nekünk kedves vala a beszélgetés. Tudakozák Szulyovszkyt, mi járatban van e távoly országban. Azt felelé, hogy kereskedő. - Mit viszen? - Vasat(!)"
"Kiürűlének a szobák, s Bastendorf holminkért küldete a kazármába. Meglátván az asszonyok a katonákat, s talán Fiorellát is és Chipault-t, elnémultak. Vége vala minden társalkodásnak velünk. - A császárban egy igen nagy baj van - mondá a két asszony, és a pap, míg meg nem tudta, mely vas-hordó Szulyovszky: - il est clément. - Az a baja, hogy könyörűletes."
"Szlávy borbélyt hívata, mely megnyírja homloka felett három ujjnyira hajait. Azt úgy hordták akkor, s toupénak mondották. Ugyanazt cselekvék többen közűlünk. Én fogságom előtt már ellökém a copfot; forró nyavalyám 1789. megkopaszíta, s akkor látám, mely boldogság elnyírt hajjal járni, s magamat nem púdereztetni, nem füsűltetni. S nekem a copfatlanság balúl vétetett, mind azért, mert kisdedségekben különözni egyik neme a bolondságnak, mind azért, mert az francia gondolkozás jelének vétetett." (Lám-lám, Kazinczy korában a rövid haj számított rebellisnek!)
"Szulyovszky látá, mint toupéztatják magokat társaink, s megszólítá a frizeurt, hogy mit kíván tőle, ha neki is oly toupét nyír, mint Szlávynak; de éppen olyat. Az nem érté a kérdést, s magát Szulyoyszky tetszésére bízá."
- "Hallja kend, én magának húsz forintot adok, de fogadja el kend, hogy éppen úgy nyír meg, mint Szlávyt."
"A német alig várta, hogy Szulyovszkynak állhasson. Szulyovszky leül a székre, a német vállaira teríti a kendőt, leveszi Szulyovszkynak a fejéről veres sipkáját s a fej oly - kopasz mint a tök. A toupényírás így elmaradt; de ahelyett Szulyovszky Linzben beretváltatá el bajuszát, melyet 1790 óta hordott volt."
"Július 6-dikán is Linzben mulatánk, egész nap. Marcus Antonius Gotsch azon fogadóban tarta szállást. Jött, s engem kihívata fogolytársaim közűl, s ajánlotta szolgálatját mindenre, amit kívánhatok. A gonosz idő a jó embereket is gyanússá teszi, s nekünk magunkra kelle vigyáznunk; soha sem tudtam, barátom-e az ember vagy geheime polizey embere.
- Professzor úr - mondám -, nekem könyvek kellenének: a Cicero Levelei, és más klasszikusok, de kivált egy jó lexikon.
Ment, s hozta a Schneider nagy lexikonát, s azt meg is vettem; de nem Cicerót; az nem vala meg. Nekem adá a magáét, de annak címlapja sem volt. Gotsch jó ember lehete." (....)
"Július 11. és 12. Mind mi, mind tiszteink azt óhajtánk, hogy útunk tartson kiszabadulásunkig; mert fogolynak jobb utazni, mint zárva lenni. Valahol tehát múlatni akaránk, egyikünk magát mindjárt beteggé tette. Az én lábam megdagadt, úgy hogy nem vonhaték csizmát. Oly stiblit varraték, mint Fiorella hordott, és e földön sok ember; a lábikrám közepéig érőt, és amelyet zsinórral kelle elől összefűzni. A fel- és lefűzés alkalmatlan, de a járás benne igen könnyű. - Stiblim másfél nap alatt elkészüle. - Budweisnek százhatvannégy lépésnyi piaca van négyszögben, s a lapályon fekvő várost olasznyír spallér fogja körül." (Úgy látszik, rabjaink visszaértek a mai Csehország területére. Merre is járnak? Budweis? Vagyis České Budějovice?) "Fiorella ott egy szép hetérát talála egy kanapén, felfogta, s magával vitte csaknem Prágáig, őrizvén mind tőlünk, mind kivált az oberstertől. - Uram - úgymond -, én félek a petite veroltól." (himlő?)
"Július 13. Szulyovszky egy huszast ada egy csúf vén asszonynak, hogy midőn asztalnál leszünk, lopóskodjék az oberster mellé, rántsa hátra fejét, s csókolja meg. Chipault majd kihányta belét a csóktól, s Szulyovszky nevete. Én nem nevettem, s azt látta Chipault. Az obersternek így minden bizodalma én valék." (Hát igen, a vándorélet apró örömei és csínytevései.....)
"Beállván Wesselibe, a postaháznál sok frizúrás asszonyi fejet látánk meg. Vasárnap vala, vagy innep. Chipault vágyott a szép fejek közé. Én kérém Bastendorfot, engedje, hogy Chipaultot oda vihessem. - Igen, ha felel az úr, hogy csínt nem teszen az a szeles ember - mondá Bastendorf.
Báró Bubnánénak és lyányainak kedvesebb vala, hogy bennünket láthatnak, mint nekünk, hogy őket. Chipaultnak kivált egy húsos szőke kisasszony tetszék meg.
- Mely gyönyörű színe van e hajnak - mondá -; kár, hogy a szalmakalap elfedi!
A kisasszony azonnal leveté a kalapot. Chipault felém jött, s félre vive:
- Uram, az én nemzetem ki van kiáltva egész Európa előtt, hogy asszonyaink igen könnyen kérlelhetők; ezt egy franciáné sem tette volna.
S visszaméne a szép szőkéhez, de aki csak keveset tuda franciáúl."
"A szomszéd szobában le vala terítve egy lepedő, s azon meggy, aszalni. Bubnáné elhorda szobáiban, de egy meggyel sem kínála meg. Szulyovszky és a többiek jöttek, csak a generális nem; neki a maga hetérácskájával elég mulatsága volt. Szlávy és Laczkovics minden tartalék nélkül elkezdték a csókolódást. Soha egy helyt annyi csók nem adatott, vétetett, mint ezen éh legények és kész leányok közt. De meggyet nem adtak. Nekem legjobban juta ki; én nem a húsos, hanem a vékonyka barna lyánykákat szeretem, s ilyen volt a ház leánya. Még csak tizenhat esztendős.
- Ach hören Sie, ich habe gute Tage gehabt! Es war ein russischer General bey uns im Haus, mit dem ich ewig Karten gespielt habe. Was ich alles gewonnen habe! (Hallja, jó napjaim voltak! Egy orosz generális volt nálunk a házban, rengeteget kártyáztunk. Mennyit nyertem!)
Elborzadtam a vallástól."
Nem egészen egyértelmű, mitől is borzadt el Kazinczy a leányzó vallomásában, de hagyjuk is őrá, és engedjük, hogy élvezze kicsit a rabok „szabadságát”. Lesz még elég ideje tömlöcben búslakodni, vagy rabtársai vidámításán ügyeskedni.
Fogságom naplója
– Kazinczy Ferenc műveinek Szauder Mária válogatása alapján megjelent gyűjteményéből
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése