Bohumil Hrabal és Gabriel García Márquez. Míg egyikük szenvedéllyel ír a disznóölésről, másikuk malacfarkakat dugdos szereplői ülepére. Egyikük rózsaszirmokkal szórja teli békebeli örömlányok hamvas testét, másikuk megír néhány regényt a kurváiról. Egyikük egy elhagyott faluba száműzi főszereplőjét, ahonnan emberek és állatok is elmenekültek, másikuk egy falut épít az őserdő közepén. Egyiküket a kommunista rendszer cenzúrája próbál elfojtani, másikuk vígan parolázik Fidel Castróval. A párhuzamok és ellentétek sorát folytatni lehetne. Egyikük márciusban lett volna száz éves, másikuk a múlt héten halt meg.
Van még egy, a világirodalom számára ugyan jelentéktelen kapocs, számomra viszont annál értékesebb. Mindkettejük a kedvencem. Míg a Száz év magányt két délután alatt emésztettem fel mértéktelen regényhabzsoló koromban, hogy utána egy hónapon át mindenhova magammal cipeltem a vaskos kötetet, hogy a szabad percekben elcsenhessek egy-egy történettöredéket, a Sörgyári Capricciót már érettebb fejjel, nyugodtabb ritmussal olvastam, arra vigyázva, hogy ne legyen még vége és hogy megtarthassak valamit abból a rengeteg életörömből.
Az éppen-frissen megjelenő újságban arra kértük néhányotokat, hogy meséljetek nekünk a kedvenc könyvetekről – valami olyanról, amit nemrégen olvastatok, és ajánlanátok másoknak is. Nagyon laza válaszokat kaptunk, és ezen felbuzdulva, pontosan egy héttel ezelőtt, egy tágas konyhában, ahol néhány fekete tea és egy fogyó kolbász társasága szolgált múzsául, azt a gondolatot ötlöttünk ki, hogy folytassuk a körkérdést. Ezúttal viszont élőben.
Olyan estét készítünk pénteken, ahova mindenkit várunk – egy könyvvel. Esetleg kettővel. Hárommal, néggyel, öttel akár. Esetleg eggyel sem, de ha hoztok, akkor annál jobb, hiszen cserélhettek majd – kölcsönbe – másokkal, akik szintén hoznak. Kedvencet. Érdekeset. Esetleg mulattatót. Megnevettetőt vagy megsirattatót. Megnevettetőt és megsirattatót. Inspiratívat.
Én például elhozom... nem, nemcsak elhozom, hanem meghívom, mégpedig egy sörre. Márquezt nem, még friss az emléke. De Pepin bácsi ott lesz. Velünk sörözik majd, és köztünk lövi el a poénjait. Vigyázni fog kelleni rá, nehogy túl hangosan ordibáljon. Jöttök?
...és hogy hova gyertek: a Café Paradigmába, Marešova 8 alá (a Vörös templom mögötti utca, közvetlen a FSS épülete mögötti épület, csak az ajtóra van kiírva a Paradigma, azon ha bejöttök, akkor balra és lefelé vegyétek az irányt) este héttől (nyolctól és kilenctől).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése