„Hidd el, hogy érted”

Ilyés Lénárddal a Halottaskönyvről

Szamszára. Létforgatag. Világra jövés-menés. Férfigyerek. Lánybácsi. Lélekvándor... Október 9-én talán Nektek is hasonló szavak jutnak majd eszetekbe, miközben szavak nélkül pereg, mint hófehér rizsszemek, Formanek Csaba, Ilyés Lénárd és Pignitzky Ádám előadása. És mivel a karma úgy akarta, alkalmam nyílt egy kis előzetes, közhasznú netcsevelyre. Úgy döntöttem, nem fésülgetem túl sokat Leó lendületes válaszait, íme, olvassátok csak – Leo is typing.....

v: Kedves Leó pajtás, remélem, jól vagy ebben a szeptemberi mikor tüsszögős, mikor napsugársimogatós időben. Írásos instant interjúra csábítalak - ha van időd mesélni, válaszolni, mondani nekünk valamit.... Előre is köszönöm és ölellek nagyon - remélem, hamarosan élőben is!

L: Édes Babám! Ne haragudj, hogy csak most tudok válaszolni. Nagyon sok a dolog. Most viszont már írom is a válaszokat!

v: Kérdezés helyett először arra kérnélek, mesélj kicsit a Brünnhöz, illetve a brünni diákokhoz fűződő kapcsolatodról!

L: Az úgy volt... igen, az egész egy veled való találkozásból indult. Emlékszel? Ott Český Krumlovban....Ott beszélgettünk először. Ki gondolta volna, hogy ennek a találkozásnak köszönhetően egy barátság, és mára már a harmadik brünn-i turné lesz a vége? Megpróbáltuk, elhoztam a Novecentót, telt házzal ment, aztán jó néhány napra nálatok is ragadtam... Azóta is emlegetem a környéki túrát, a jófajta brünni söröket, na meg azt a sok remek embert, akit itt megismertem. Olyan jó volt nálatok, hogy aztán az Algernon-effektussal visszajöttem. Most meg mindjárt itt vagyunk a Halottaskönyvvel.

v: A Halottaskönyvvel. Ezzel a kétszereplős, háromszerzős művel. Mi az, amit szerinted mindenképpen tudnunk kell a darabról, mielőtt beülünk megnézni?

L: Igen, ez egy kétszereplős előadás, amely az Amargant Színházi Műhely és a Radikális Szabadidő Színház koprodukciójaként jött létre. Formanek Csaba és én vagyunk a színészek. Van egy harmadik emberünk, a látványtervező és szintén ötletgazda, Pignitzky Ádám. Őt fogjátok látni a fénypult mögött és az ő gyermeke a látvány is.

Hogy mit érdemes tudni a darabról? Ez egy olyan előadás, amit a Tibeti halottaskönyv inspirált. Ha valaki olvasta a könyvet, vagy látta a róla szóló dokumentumfilmet, az tudja, hogy Tibetben van egy szokás: amikor valaki meghal, egy szent ember odaül az ágyához, és napokig, hetekig tartó szertartás gyanánt felolvas neki a Halottaskönyvből. Ez a könyv nem más, mint egy használati útmutató az éppen jobb létre szenderülteknek. Ez az a könyv, amelynek az egyik első tanácsa a haldokló felé: „Rajta! Vedd észre, hogy halott vagy! Már nincs semmi dolgod köztünk! Menj!” A könyv egyik legfontosabb motívuma, hogy az egyik ember felkészíti a másikat a változásra. Amikor el kell engedned valamit, hogy a jövőd felé nyúlhass. Bennünket ez a motívum érdekelt a leginkább, és e köré gyűjtöttük össze a különböző módon összekapcsolódó történetszálainkat.

v: Ha jól tudom, majdnem másfél éve indítottátok útnak a Halottaskönyvet. Hol tart most az előadás? Mi van mögöttetek és mire készültök? Mi változott ez alatt az idő alatt?

L: Az elmúlt másfél évben 28 előadást csináltunk belőle, nálatok lesz a 29-ik. Játszottuk már nemzetközi fesztiválon, kocsmában, szobaszínházban, sőt, egyszer még a vízben is. Minimum 700-an látták, és írtak róla 13 kritikát. Szóval Halottaskönyv ügyben elég intenzív másfél évünk volt. Akit bővebben érdekel, utánanézhet a bookofthedead-theatre.blogspot.hu honlapon.

A kérdés valóban az: hogyan tovább. Azt hiszem, a közeljövőben most kicsit másra koncentrálunk. Nálatok eljátszuk ezt az előadást, aztán egy kisebb időre eltemetjük a Halottaskönyvet. Nagyon szeretjük az előadást, és sokat fogjuk még játszani, ebben biztos vagyok. De most egy időre másfelé szeretnénk majd koncentrálni.

v: Az előadás a nonverbális kommunikációra épül, egyetlen létező szó sem hangzik el benne. Tapasztalatod szerint mennyire képes a közönség értelmezni a gesztusok, hangszín, tekintetek, érintések és mozdulatok "szavak előtti / helyetti nyelvét"?

L: Abszolút. Az a helyzet, hogy mivel így jóval tágabb az értelmezési tartomány, jóval többféle a nézői vagy akár a kritikusi értelmezés. És pont ez benne a jó. Hogy minden egyes előadás után, amikor beszélgetünk, valójában a nézők tanítanak minket. Folyamatosan új és új értelmezési szempontok merülnek fel, és ez nagyon inspiráló. Az egyetlen nézői titok: hidd el, hogy érted, és ne félj attól, hogy ezt mások biztosan másképp értik. A lényeg a te saját személyes történeted, ami az előadás közben megszületik benned.

v: Végezetül arra kérlek, mesélj egy kicsit az újabb terveitekről, projektjeitekről. Milyen előadáso(ko)n dolgoztok újabban?

L: Ez valójában elég vicces helyzet. Formanek Csabi eddig főleg a közösségi színházi előadásairól volt híres, én pedig saját produkcióként monodrámákat, egy-két szereplős előadásokat csináltam. Most változott a helyzet, Csabi monodrámát csinált, én pedig közösségi projekbe fogtam bele.

Csabi most csinálta meg saját maga által írt, rendezett és eljátszott monodrámáját, a „FACTURA LAMIACEAE, avagy az árvacsalánfélék családjához való teremtő vonzás törvényeiről” című előadását. Elég komoly munka, én láttam egy munkabemutatóját és a premiert is. Bővebb infók itt: radikalis.wix.com/radikalis. Ajánlom mindenkinek.

Én pedig létrehoztam egy közösségi felolvasós projektet, a neve Okuláré Projekt. Nehéz lenne pár mondatban tömören leírni, a lényeg, hogy kortárs magyar írók Okuláré Projektre készült egyfelvonásosait olvassák fel profik és amatőrök egyszerre minimum 15 városban. Várjuk az újabb és újabb jelentkezőket, szóval ha Brünnben van egy 4-5 fős csapat, aki szereti a drámákat, szívesen olvasna fel, és erre az alkalomra örömmel meghívná a barátait is, azt szívesen látnánk. Bővebb infókat az Amargant Színházi Műhely honlapján lehet olvasni. amargant.wix.com/amargant.

Azért csinálok rendes prózai előadásokat is, nyáron elkészült az új. Ez a Weiner Sennyey Tibor verseiből összeállított Völgyvándor, amit a Radnótiban játszó Móga Pirivel és Lukács A. D. zenész kollégámmal raktunk össze.

v: !

L: Ahogy mondtam, sok a dolog, de van miért. Brünn például elég jó hely. Jó lesz veletek újra találkozni és meginni egy jó fajta brünni sört. Szép napot mindenkinek!

v: Jó lesz Veled újra találkozni!

L: Nos, ennyi babám!

Nos, ennyi. 

A cikk az október 9-én bemutatott színházi előadás kapcsán jelent meg a KAFEDIK 45. születésnapjára kiadott Sárga Szamárban.

kép: Lehocky Gábor