jóvilágvan interjú, just for júúúú

Nem volt még olyan régen a Szemeszternyitó parti, sőt a többi akció sem, ahol zenélni hallhattuk őket. Elvarázsolnak, utazni hívnak, könnyeznek, símogatnak a zenével. És mennyit árulnak el szóban magukról? Ügyefogyott kérdezősködés, mosolyszülő beszélgetés a Jóvilágvan zenekar tagjaival.

 * először talán a név-választást kérdezném meg, mert én valahányszor meghallom, ezt érzem: így legyen - Jóvilágvan.... miért?

TP: jóvilágvan, egyébként kisbetűvel – ami az ironikusságára utal. Legalábbis ez volt a koncepció.  Egyébként a Borisz dalszövegei a lényegesek ebben az esetben, olyan, mint egy filmtekercs, amit elvagdostak. Az ő szövegei is egyszerre többértelműek. Mindenki úgy rakja össze a fejében, ahogyan akarja. Ez a szabadság engem már az elején megfogott a Boriszban. Egyébként azt hallottam, hogy soha semmilyen zenekartól nem szabad megkérdezni miért: ezésez  a neve. -- ez igaz?

* ehmmm... O.O

BR: A jóvilágvan nevet én nagyon szeretem, egyrészt, mert már nagypapáink is használták, és mert ők is több értelemben. A zenekarnév ötlete egy holland művésznőnek köszönhető egyébként, aki felvidítandó Párkány lakosságát, több ezer sárga öntapadós cetlit szórt szét a város villanyoszlopaira, visszapillantó tükreire, ablakaira, kutyáira és macskaköveire ezzel a felirattal: „jó világ van”. Épp aznap gondolkoztunk rajta, mi legyen a zenekarnév…

* 2007-ben hobbizenekarként indultatok - mit visz magával és mit veszít el egy ilyen együttes a négy éves úton?

TP: Az, hogy hobbizenekarként indultunk számomra azt jelenti, hogy semmi koncepciónk nem volt soha arra nézve, hogy anyagilag hogyan tudjuk megoldani a fennmaradásunkat, általánosságban kezelni a bevételeinket, illetve nem volt ambíciónk anyagi bevételre egyáltalán. Teljesen naivan folyamodtunk a zenéhez, mint az önkifejezésünk tárgyához, minden, amit cselekedtünk intuitív volt, belülről kompromisszumok nélkül. Anyagilag gyakran katasztrofálisan végeztük a fellépéseket, mert nem tudtuk mit, hogyan kell csinálni. Technikailag szintén rosszul álltunk, kölcsönkért hangszerekkel, házikütyükkel kísérleteztünk.
A hangtechnikusoktól gyakorta féltünk, nem mertük nekik megmondani, hogy nagyon rosszul végzik a dolgukat, nem tudtuk, hogy a szakmai múltjukkal a fülük max. csak egy konstans zajt hall az egészből a harminc év alatt felgyülemlett dobszóló mennyiségtől. Ezeket a dolgokat meg kellett tapasztalnunk, amikor láttuk, hogy a nálunk vérfarkas hangtechnikus, hogy lesz a Péterfy Boriéknál kiscica.
Ezt jelenti a hobbizenekar. Szerintem egyébként nagyon szépséges. Azt nem állítanám, hogy most már pengék vagyunk, a technikusok meg haptákba állnak. Az anyagiakat megteremtjük, mert különböző helyeken élnünk, próbálnunk kell, mert rengetek szabálynak meg kell felelnünk, mert fejlődni akarunk és ennek ilyen a materiális fogyasztása. Ezt tanuljuk most.
Ma van saját társulásunk, kiadónk, fesztiválunk, és sok-sok kötelezettségünk. A hobbizenekarból a naivitást és az intuíciót szeretném mindenkor megtartani, továbbá szeretném, ha az anyagi téren tapasztalt dolgainkat soha nem fordítanánk mások megrövidítésére és mindig korrektek lennénk.

 * honnan az a túlcsorduló energia, amit a koncertjeiteken érezhetünk?

TP: Az energia: az exhibicionizmus, megfelelési vágy, dalokba konvertált akarat, érzések, a lélekben hasonló tulajdonságokkal felszerelkezett közönség tömeges jelenléte. Ebben a sorrendben.

BR: Igazán akkor csordul túl, mikor a közönség csordítja velünk. S akkor még bele-belekortyolunk, s megrészegülünk tőle.

VZ: Általában ki vagyunk éhezve a koncertekre. Szeretjük amit csinálunk és mindig nagy mértékben befolyásolja a közönség a koncertek hangulatát (úgy értem a színpadi teljesítményen meglátszik).

* Prága-Budapest, Pozsony-Moszkva.... mentek messzebb is?

SZM: Tengerparton még nem játszottunk.

TP: Utazni jó. Zenélni pedig élmény. Messzebb is. Akkor lehetne menni, ha a zenével sikerülne kifejezni valahogy azokat a képeket, amiket az idegen ajkúak nem érthetnek szóban. Ez egy cél is lehetne.

BR: Számomra mindig nagy élmény, ha magyarul nem beszélő embereknek tetszik a zenénk. S az a legnagyobb, ha azt mondják, mégis értették egy-egy szám miről szólhat.

Tengerparton én is játszanék, de úgy, hogy térdig a vízben állok!

VZ: Szeretnénk.... Én személy szerint valamelyik német nagyvárost céloznám meg, aztán Hollandiát, de szívesen játszanék Franciaországban is. Pillanatnyilag konkrét távolabbi zenélés nincs kilátásban.

* hogyan születik a zene, a szöveg? hol laknak a múzsák? ;)

SzM: A Helikon-hegységben és a mindennapokban.

TP: Eddig könnyű volt, csordultig teltünk a gyerekkorunktól ránk zúdult hatásokkal. Jó volt kiadni magunkból. A múzsák, nem is tudom… sok minden inspirál, olyan sok minden. Nem írom le, mert úgyse fér ki. 

BR: Az Esztergom-Pest vasútvonalon sok van!

* ha jól tudom, novemberben megjelent első officiális lemezetek. Erről szeretnék kérdezni (először persze küzdjem le az örömujjongást;) mit tartalmaz, hogyan jött létre és milyen módon lehet hozzá jutni?

TP: Tartalmazza ez eddig begyűjtött gondolatainkat. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen fárasztó csinálni egy hivatalos lemezt, folyamatosan azt érzem, hogy jobb is lehetne. Annyi mindent érzek azzal kapcsolatban, hogy hogy jött létre, hogy az nem férne bele ebbe a beszélgetésbe. Mindenki könnyen hozzájuthat majd a CDhez, aki akar.

BR: A lemez egy nagy állomás a zenekar számára. Nem értünk vele révbe és nem is feltétlenül elrugaszkodási lehetőség. Ez az elmúlt négy évünk. Ajándékunk egymásnak, magunknak és azokak, akik szeretnek bennünket. Szeretem, mert a legelső számok sokban különböznek a mostaniaktól, hallatszik benne a kezdet, és kihallani belőle az utunkat, amin elindultunk. A lemez 15 számot tartalmaz, reméljük, sokan találnak rajta szerethetőt.

VZ: Yeah:))) így van.

December 17-én játszunk Budapesten a Sirályban, 20-án pedig a Roham bárban. Ott már kapható

lesz a hosszas munka gyümölcse:)

BR: Bokor Réka

TP: Trencsík Pál

SzM: Szabó Máté

VZ: Valašek Zoltá

* vica