Köd, zúzmara,
reggeli fagyok. A halvány napsugárnak, amely itt-ott átszüremlik a szürke,
barátságtalan felhőrétegen, az utcai lámpa segít be. Mikor kinézel az ablakon, ahhoz
sem fűlik a fogad, hogy kidugd az orrod a szobából. Pedig egészen a villamosmegállóig
kell majd kibattyogni… ezt már a forró kávé sem fogja menteni…
Mit tehetsz az
október végi szürke egyhangúság ellen? Töltsd fel magad kultúrával! És reméld,
hogy a szürke, barátságtalan felhők mögül egyszer előkandikál az igazi nap:)
Föltérképeztük Brünn október végi és november eleji kulturális kínálatát.
Nézzük, hova érdemes színházba, moziba és koncertre menni az elkövetkező napokban!
Nos,
egész biztosan érdemes lesz kihasználni a Nemzeti Színház diákoknak szánt
kedvezményes jegyeit. Ezek minden előadás előtt fél órával, 50 koronáért cserkészhetők
be a pénztárban, ahol mindössze egy isic kártyát kell meglebegtetni a
kasszásnéni előtt. A nemzeti társulata egy újabb Oscar Wilde művet vitt színre
az őszi szezonban, a Bunbury - avagy jó, ha szilárd az ember című komédiát (cseh
fordítása a Jak je důležité míti Filipa), amelyet havonta egyszer játszanak
(legközelebb november 2-án). Wilde
egyébként nagyon népszerű a brünni közönség előtt. Tavalyelőtt láttam ugyanitt Az
eszményi férjet, amely nagyon tetszett. Wilde darabjai egyébként ideális
választás számomra, mivel kielégítik minden színházi igényemet. Egy átlagos
színházlátogató vagyok ugyanis, aki nem jár túl gyakran színházba, de ha már
megyek, a színházi élmény ritkaságát élvezem és szeretnék kapni egy kicsit
mindenből. Tragédiából is, komédiából is, erkölcsökből és erkölcstelenségekből
is egy csöppnyit. Ezekkel a nagyon profán elvárásaimmal pedig Wilde zsenialitása mindig maradéktalanul
lenyűgöz.
Legkedveltebb
brünni mozim a kino Art. Hiányzik ugyan belőle a komersz mozi
alapfelszereltsége, azaz a pihe-puha párnázott ülés, vetítés közben sem hallgatod, hogyan rág a szomszédod nachost és szürcsöli szívókával a maradék kólát
a papírpohár aljáról. A moziterem mellett viszont egy nagyon kellemes kávézóba
tévedsz be. A mozi október végi programját böngészve az Hasta la vista! filmen
akadt meg a szemem. A 2011-es belga film három főszereplője Spanyolországba
indul, azzal a nem titkolt céllal, hogy megéljék életük első szexuális élményét.
Az alaptörténetnek, melynek annyi szörnyűséges csöpögős hollywoodi változatát
traktálták már az mozinézőkre, az adja a drámai színezetet, hogy a három fiú mindegyike valamilyen testi fogyatékkal él. Jozef vak, Philip tolókocsis
mozgássérült, Larsnak pedig agydaganata van. A filmet október 31-én vetítik.
Harmadiknak pedig
egy koncertetestét, egy duplakoncertet ajánlok. Helyszín a Faval (ismét:), időpont
november 8-a. Az Longitalt ismerhetitek a két évvel ezelőtti Dh-táborból, ahol a
tábor történetében először lépett fel szlovák zenekark. Dano
és Shina azóta bejárták fél Európát és az Egyesült Államokat, otthon pedig a
legkreatívabb szlovák zenekarok egyikeként tartják őket számon. Saját zenéjüket
a duó „ambinent hatások, elektronika, kelet-európai ütemek és egy csipet
pszichedelika”-ként jellemzik.
A Longital folytatásaként
olyan zenekar játszik, amelyet a gitáros-dobos testvérpár nagymamájának szobájáról
neveztek el. A banda tizennégy évvel ezelőtt alakult, amikor a 15 éves Marta és
két évvel fiatalabb öccse, Štěpán kivonultak a kazánházba, hogy ott megtartsák
első próbájukat. Onnan rövid úton a garázsba költöztek, majd a szobájukba, az iskolába,
végül Lužánkyra tették át a székhelyüket, kibővültek, bejárták
Csehország legtöbb fesztiválját, 2008-ban kiadták legutóbbi, negyedik
lemezüket, a Dobrou noc, světlo-t.
Ismerősen cseng valakinek a Budoár staré dámy? Nos, annak ellenére, hogy
énekelnek a farkasról, és hogy brünniek, bevallom én nem ismertem a bandát… pedig
figyeljétek csak:
Napfényes októbervéget és novemberkezdetet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése