Egy újabb út

Ne csússzunk össze, a hóból is megárt a sok

Tegnap délután elmentem Rozsnyóra (gy.k.: Kelet-Szlovákia) meglátogatni a volt gimis osztálytársaimat. Így a vizsgák es sok idő után jó volt ismét találkozni velük és meginni pár sört. Még otthon kinéztem egy buszt visszafelé, 17:15-ös indulással. Elbúcsúztunk, mindenki ment a maga útjára, én is a buszra. Kassára szerettem volna utazni, mivel én ott lakom....

Szakadt a havas eső és egyre hidegebb lett. Már 18:30 volt, amikor egyik barátom megjelent a buszmegállón egy termosszal és egy bögrével a kezében. "Anyukám küldött neked teát"- mondta. Közben már több utas is megúnta a várakozást, de én még mondtam neki, várjunk vagy 10 percet. Épp hogy ezt kimondtam, az egyik várakozó hölgy megszólalt. Frissen kapta az infót, hogy sem a Rozsnyó előtti út, sem a Szoroskő nem járható. Abban a pillanatban eldőlt a dolog. Nincs más választás, csak a vonat. Már amikor a buszra ballagtam, eszembe jutott, hogy talán a vonat jobb lenne. Ehhez viszont tudni kell, hogy Rozsnyón nem éppen a város közepén van az állomás, ezért választottam a buszt. Ráadásul a vonat csak 21:30-kor ment....

Nem volt nehéz elütni azt a 2 és fél órát, csak kicsit változtatni kellett a terveken. Az idő szorított, ugyanis még nem voltam bepakolva egy másik útra.

21:40-kor ültem be a taxiba, mégis elértem a vonatot, mert az is késett. Még a buszt is elértem, amire annyit vártam, mert az is ott állt az állomáson. Nem tudott tovább menni, így abból is a vonatra ültették az utasokat. 22:50 volt, amikor megérkeztünk a kassai állomásra.

Elkezdtem pakolni a mai nagy útra. Kiesett az áram. Sötétben meg nem akkora poén a csomagolás, így elmentem aludni.

4:00-kor csörgött az ébresztő. Szerencsére már volt áram, így kb. egy fél óra alatt végeztem is a pakolással. Elég gyakorlott vagyok már benne, így egy fél éves úthoz is hamar összecsomagoltam. 5:15-re végeztem, rohantam a buszra, ami 5:30 kort ment. Végül ismét kiderült, hogy nem kellett volna annyira sietnem, a busz ismét késett. 5:55kor hagytuk el Kassát.

Most, amikor ezeket a sorokat írom, bámulok ki az ablakon és nézem, hogy hull a pelyhes. Azon csodálkozom, hogy bírhatnak el a fák ennyi havat, meg hogy milyen lenne, ha mindaz a fejemre hullana. Átlagsebességünk úgy 1 km/h, de így is rengeteg kamiont előzünk meg. Már abbahagytam őket számolni, de remélem, egyszer az elsőt is megelőzzük. Persze, hogy meg, hiszen némelyiket már teljesen belepte a hó.

Már látom Poprádot. 10:49 van és "csak" 2 és fél órát késünk. Azt hiszem, nem érünk 2-re Brünnbe, így le kellene mondanom a 3 órás konzultációmat....

Körülöttem mindenütt legalább 30 cm frissen hullott hó. Hófehér :-) minden. Valahol a Tátrának is itt kellene lennie, de valahogyan az is elbújt.

Végre autópálya és érezni, hogy haladunk. Azt a maradék 350 km-t csak legyűrjük valamikor. Számomra viszont ma Brünn nem a végállomás lesz, csak az első csekpoint. Még újabb 1000 km vár majd rám, hogy célba érjek. A cél pedig egy holland város. Nem, nem, nem Amszterdam, hanem Eindhoven. A következő fél évet ott töltöm majd, kicsit itthagyva Brünn városunkat. Azt mondják, a leghosszabb út is egyetlen lépéssel kezdődik, hát én ma elindultam.....

képek:http://kosice.korzar.sme.sk/c/6694771/v-obrazoch-kalamita-v-okoli-kosic.html