Világlátás szombatra

Szeretem, ha időnként maga a nagyvilág keveredik utamba. Belémbotlik, mint egy spanyol turista a Petrov tövében, elkeseredve keresve a "központot" (centrum? you mean the main squeare? or the Ceska train stop?), vagy lazán befogadva, mint a Couchsurfing-es péntekek kavalkádja. Attól, hogy elköteleztem magam egy-két dolog mellett, amelyek Brünnbe kötnek, szívesen veszem még, ha meglátogat --- talán használhatnám azt a szólást Mohamedről - a Brünnön kívüli világ. Mondjuk így, szombat délután. Egy pohár finom latté mellett.
 

Alsókalocsa Brünnben

Mottó: Ha a SULI szóban két betűt lecserélünk, és egyet elhagyunk, SÖR-t kapunk.


Valami olyan helyet kerestünk, ahol még eddig nem jártunk, de nem esik messze a városközponttól, ahol diákpénzből is ehetünk-ihatunk, de mégis hangulatos, ha lehet, egyedi légkör fogadja a vendéget. Laci hozta a jó tippet, így aztán elmentünk --- Alsókalocsába.


50 x 50 (x 50)

Nem szeretem számokká degradálni az embereket. Nem igazán tudom átlátni a Nagy Összefüggéseket sem, hamarabb veszik el figyelmem az apró részletek, a kicsi kedves motívumok táncában.... Találunk olyanokat, akik nem fognak elítélni ezért, sőt néhányuk talán szívesen élvezi hétköznapi szépségeikből nektárként lakmározó pillangó-figyelmem látogatásait. De sajnos nem ők lesznek azok, akik aláírják a diplomámat. Márpedig, ilyen adottságokkal elég nehéz diploma munkát írni (gy.k.: szakdolgozat). Márpedig, én is szeretnék az lenni, aki fölfedezte, kimutatta, megtalálta, megalkotta, bemutatta, bebizonyította..... (azt hiszem, itt pont az a részlet hiányzik, amit parafrazáltam.... ja, mert az itt van). 
 

A lézer és a karácsony


Egy szóvicc jutott régebben az eszembe: a lézer nem más, mint a fény szeretet erősítése, a szívekből jövő egymás által stimulált - serkentett kisugárzás által. Ha már itt tartunk, ehagytuk a téli napfordulót - egyre fényesebbek lesznek a nappalok, és Jézus születését ünnepeljük, akkor ezúttal boldog karácsonyt kíván mindenkinek a

Sárga szamár blog

és szeressük egymást, mert az jó.

Pillanatnyi epifánia

Vajon milyen lehetett a századforduló Dublinjában élni? Vajon milyen lehetett íróként működni egy olyan társadalomban, ahol a pattanásig feszülnek az indulatok, ahol az emberek nemzeti és vallásos nézeteik alapján különböztetik meg egymást? Ahol az írek az angolokat, a katolikusok a protestánsokat utálják tiszta szívből? 

Kazinczy – 10

A rabnak akkor van jó dolga, ha utazik – tudjuk meg Kazinczytól a következő naplóbejegyzések kapcsán. Miután Kufsteinből áthelyezték őt magyar rabtársaival és egy Chipault nevű franciával, néhány kellemesebbnek mondható nap következett a rabok életében.

"Július 5. Wels, éjszakára Linz. (....) A kazármában majd megevett a bolha. Kénytelenek valánk egy fogadóba menni által, még­pedig a városba."