Tiroli képeslap

Vakító napsugarak ragyogják be a hófödte hegyoldalakat, amint szétnézünk Zweitausender legtetején. Amerre szem ellát, sífelvonók seregei kötik össze a völgyeket a fehér cukormázzal befújt hegycsúcsokkal. 

Brünn és a művészeti galériák

Brünn szép kicsi utcácskái csak úgy hemzsegnek a művészetek bohém levegőjétől. Mindenki megtalálhatja a magáét bármilyen ágazatban. Az utcai zenétől kezdve a filharmóniáig, a kicsi független színházaktól a városi főszínházig gazdag és dús kultúrális programok kínálkoznak minden téren...

Hogyan szavazzunk - majdnem - külföldről

A szlovákiai közélet egyik legjelentőségteljesebb és legmeghatározóbb eseménye kétségkívül a köztársaságielnök- választás lesz a 2014-es évben. Nehezen tudom elképzelni, hogy akad valaki, aki még nem találta szembe magát valamelyik jelölt alig burkolt kampányával, holott (!!!) a kampány még egyáltalán nem is kezdődhetett volna el. A jelöltekről így már tudunk eleget, pontosabban rengeteg információt, amelyek nélkül kellemesen meglennénk, de a lényegesek valahogy nem és nem tudnak eljutni a választópolgárhoz. Hasonlóan nagyon keveset hallani arról is (ha egyáltalán hallani), hogy van-e lehetőség külföldről való szavazásra vagy egyéb alternatív voksleadásra... Pedig buzdítani kellene a népet a szavazásra és megismertetni a jogaival. A "népnek" pedig keresnie kellene a lehetőséget, hogy valahogyan kifejezhesse a véleményét, hiszen ehhez, mint demokratikus állam (még) polgárainak, igenis joga van!

Laikus a Modern Művészetek Házában....

Nem bírtam fölkelni a délelőtti előadásra. Pedig emlékeztem tavalyról, milyen élvezetesen gömbölyíti ez az előadó úr felfogható történetekké a látszólag értelmetlen pacsmagokat. A lelkesedése meg külön jót tett az előadásnak, mondatai nyomán én is szeretni kezdtem, feltétlenül és ragyogó szemekkel, a gubancos firkákat, provokatív figurákat, a falevél-festményeket, a törékeny és megismételhetetlen megmozdulásokat, egy szóval a számomra egyébként érthetetlen modern művészetet.

Címtelenül Cymruról

Hol volt, hol nem volt, volt egy nemzeti hős. Úgy hívták, hogy Owain Glyndŵr, élt cca 1349-1415. Owain Glyndŵr egy nap széttekintett a széles walesi tartományon, és így szólott:
-  Ó, istenadta walesi nép, igába hajtottak téged a galád angol urak! Eljött az ideje, hogy valaki kirobbantsa ellenük a Nagy Walesi Nemzeti Felkelést, hogy a tizenkilencedik században legyen miről Nagy Waleszi Nemzeti Eposzokat írni. 

Mitől lesz mosolygós a nyaratok?

Fura kis dolog az endorfin, ezen gondolkozom már napok óta. Ha a külső és belső tényezők megfelelőek, rengeteg tud termelődni belőle az ember szervezetében. Belső tényező a nyitottá válás. Odafigyelés. A másik el- és befogadása. A külső tényezők meg.... eddig jutottam, amikor megláttam Kiss Ambrus, a Bátor Tábor önkéntes-koordinátorának felkérését. Nem titok előttetek sem, hisz rengeteg beszélgetésen volt már alkalmatok hallani, hogy a Bátor Táborból mindig mosoloygva térnek vissza az önkéntesek. Talán ennek is van valami köze az „endorfinomokhoz”. De nézzétek inkább, Ambrus mit mesél:

Mindennapi…

Réges-rég, egy másik évezredben, egy vakmerő kis család nekiállt az Alacsony Tátra meghódításának. Pakoltak magukkal kenyeret s minden jót. Szép erdők, friss levegő, na meg a fincsi otthoni ennivalók. Egy napon viszont elfogyott a kenyér. Nem maradt semmi hátra – irány a dóvali közért kenyérvásárlási célból. Nah, itt kezdődtek a komplikációk, kenyér csakis és kizárólag barna, köménymagos volt. Itt éltem át életem első olyan élményét, amikor is bebizonyosodott számomra, az otthoni kenyér a legjobb a világon. Teltek, múltak az évek s egy évezred is fordult, megérkeztem Morvaföldre, Brünnbe. Hasonlóképen az otthoni kenyér egy idő után elfogyott s a helyi közért felkutatása után csak annyit konstatáltam, basszus mintha a Tátrában, Dóvalon lennék. Barna volt s köményes.